Éjjel megint nagyon kevés alvás jutott. Arra ébredeztem folyamatosan, hogy a mellkasom olyan csapdába esett, ami tele van fájdalommal. Szúr, nyom, terhel...ezek a legjobb szavak. Lejöttem az emeletről...hogy hagyjam a fiúkat aludni.... és lefeküdtem a kanapéra..... Egyszer csak jött…

Tegnap, mikor meghallottam, hogy besorsoltak végül az ún. B karba és kaphatom az új teszt szert, olyan boldog voltam, hogy a folyosón ugráltam, mint akinek semmi baja nincs. :-) Plusz egy esély, mondta a doktornő, akinek az arcán szintén látszott, hogy nagyon boldog. Jól…