Ma volt egy csodálatos beszélgetésem egy Baráttal. Köszönöm! Többek között a veszteségeinkről beszélgettünk... Érdekes volt, mert úgy rémlik, hogy neki azt mondtam, hogy megemésztettem egy két veszteséget, többek között azt is, hogy nagy az esélye annak, hogy nem lesz tesó…

...S amiikor enyhül a fájdalom a mosoly is csodaszámba megy. Ma volt az első nap, mikor nem fájt semmim. Reggel úgy ébredtem, hogy jujj, tele vagyok energiával...ma mindenre képes vagyok, és elszánt. Aztán nyilván a testem nem értette ami az elmém diktált volna...mert szegény…

Éjjel megint nagyon kevés alvás jutott. Arra ébredeztem folyamatosan, hogy a mellkasom olyan csapdába esett, ami tele van fájdalommal. Szúr, nyom, terhel...ezek a legjobb szavak. Lejöttem az emeletről...hogy hagyjam a fiúkat aludni.... és lefeküdtem a kanapéra..... Egyszer csak jött…

Tegnap, mikor meghallottam, hogy besorsoltak végül az ún. B karba és kaphatom az új teszt szert, olyan boldog voltam, hogy a folyosón ugráltam, mint akinek semmi baja nincs. :-) Plusz egy esély, mondta a doktornő, akinek az arcán szintén látszott, hogy nagyon boldog. Jól…

Mikor arra ébredek éjjel, hogy fájnak a csontjaim, a mellkasom...sípol a tüdőm és a köhögés hatására egyéb dolgok landolnak az éjjeli tálban, akkor elgondolkodom, hogy ezt a "harcot" mennyivel könnyebb volt úgy vívni, hogy nem volt mindennapos fájdalom, nem voltak légzési…