Hm...ez az év.... Igen... hatalmas fordulatok minden téren.  Év elején már kegyetlenül padlón voltam lelkileg, anyagilag, mentálisan. Üres voltam és kicsavart.  Február 22.én végleg elhagytam azt az épületet, amit kvázi otthonomnak hívtam tíz évig. Méltatlannak és…

Már több, mint 20 év.  Ahogy ő belépett az életembe, nem volt hétköznapi. Erőszakos és durva volt, én meg csak leginkább nevettem, akkor még nem tudtuk mi lesz kettőnk közös útja. Kapcsolatunk lassan ért barátsággá.  Sokáig lavíroztam a között, hogy ez a…

10.  Ki nyílik az ajtó....még világos van 9. Másikba lépek, már sötétedik 8. Egyre kisebbek az ajtók, de én belépek 7. Szürkület van, az ajtó még kisebb 6. Már nem sok mindent látok, de haladok előre 5. Beljebb és beljebb 4. Sötét van , de én nem félek  3.…

...Amikor minden szó mögött...irányító tartalmat keresek...amikor a szemek, gesztusok, kéztartások és testtartások olyanokat tartalmaznak, amit bő fél nap, míg kibogozok... míg nem a negatív értelmezést, hanem csak egyfajta értelmezést látok, gondolok bele... addig....…

Megszólalt a kis harang.  Elindult Kocsis Tibo Csendes Éj nótája, és apró, puha léptekkel érkezett Boti a lépcsőn. Vigyorgó tekintete az egész nappalit betöltötte, fényesebben ragyogott, mint a díszbe öltöztetett karácsonyfa.   A papírfecnik hullottak, a csomagolás…

...és eljönnek az utolsó simítások, az utolsó dió a beiglire, az utolsó porcukor szórás....  Holnap már készülünk... fát díszítünk, lelket öltöztetünk olyan színekbe, ahogy még talán SOHA. Pár hete egy félelem suhant át az agyamon..a karácsonnyal kapcsolatosan,…

Egyedül fekszem az ágyban.  Lassan, érzem már, hogy ki kéne nyitni a szemem, de egyelőre nem megy. Mint minden reggel, gondolatom első igéje most is, hogy "ma jó napom, csodás napom lesz" lassan elhadarom, aztán próbálkozom a felkeléssel. Nem mozdul a láb, nem engedelmeskedik…

Türelem... int egy hang a lelkemben.  Türelem, lesz ennek vége is...és mosolyogni fogsz, sokkal jobban, mint most. Illetve máshogy. Tudván, mit hagytam magam mögött. Türelem, veregetem a vállam, s közben Balogh Béla szavait iszom. A gondolatnak teremtő ereje van...Bennem…

....előtte mindig fekete.... valami muszáj, hogy fekete legyen, különben nem érzem jól magam.... A fekete slankít, sötétít, elbújtat, elszürkít, hátrasorol.... nem emel ki. Legyen a hajam is fekete!  Legyen minden fekete! Sötét és semmi szín... Nem láttam semmiben sem…

Hiszem, hogy mindannyian üres zsákkal érkezünk erre a világra. Ez a zsák, aztán telítődik mindenfélével. Szeretettel, bánattal, borúval, hullámokkal, álmokkal, csalódásokkal, könnyekkel, boldogsággal, játékkal, szerelemmel, szeretkezéssel, vidámsággal, gondokkal,…