Megszólalt a kis harang. 

Elindult Kocsis Tibo Csendes Éj nótája, és apró, puha léptekkel érkezett Boti a lépcsőn.

Vigyorgó tekintete az egész nappalit betöltötte, fényesebben ragyogott, mint a díszbe öltöztetett karácsonyfa.  

A papírfecnik hullottak, a csomagolás útja véget ért, a masni a földre zuhant.

Öröm volt látni, hogy aprócska kezeivel, a művemet rombolja. :-)

Kerek 5 óra.

Pontosan ennyit játszott Boti azzal a játékkal, ami a legnagyobb örömöt jelentette neki Szenteste.

S mi köré telepedtünk apa, anya, hagytuk, hogy elmondjon mindent az új játékról.

"Ez itt a gyújtógyertya, ez a motor, itt kell kicsavarozni...figyelsz, anya?" ......stb.......

Egy percre nem vettem le a szemem róla, szívtam magamba azt az örömöt, amit Ő átélt.

Szépek vagyunk, állapítottam meg, büszkén mikor végignéztem a családomon.

Szépek és EGÉSZSÉGESEK!

"Minden nappal, minden szempontból egyre jobban és jobban érzem magam" ....ez minden reggel 20 alkalommal és minden este 20 alkalommal hagyja el a gondolataimat.

Vacsora alatt, gyújtottam (mint minden évben) egy gyertyán azokért, akik már nem lehetnek velünk. Most nem fájtak az emlékek, nem lett könnyes a szemem, csupán jó érzés volt látni a gyertyalángot.

Aztán Értetek is gyújtottam egy gyertyát. Lassan, végiggondoltam az elmúlt 4-5 hónapot és a személyeket, akik mellettem állnak....sokan vagytok.... úgyhogy mindenki kapott egy gondolatot és egy mosolyt. 

Ezt a barátság lángjának tituláltam magamban. 

Vacsora után könnyek között, tényleg nagy nagy unszolásra és Ati támogatása mellett, de a lelkemet megmentve ettem egy diós bejglit. 

A ízlelőbimbóim táncoltak örömükben... de hamar közöltem velük, hogy ehhez nem kell hozzászokniuk, mert nem lesz több. 

Tartottam tőle, hogy mit okoz, de hiszem, hogy egy bejgli nem tesz kárt. 

Semmi nem tesz kárt, ami jól esik a lelkemnek. Persze, nyilván nem billenek át a másik oldalra. 

Nem éri meg...nem bántom magam többet.

Az este hosszúra nyúlt végül, sokat szereltük Boti új játékát, sokat beszélgettünk, sokat voltunk EGYÜTT.

EGYÜTT....  :-) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.