Akkora hatalma van, amit elképzelni sem tudnánk. Egy egy zenéből kiáradó lüktető gyors vagy lassú motiváló bár betűből összeálló szónak.

Megváltoztatja az álláspontunkat, megváltoztatja a lelkiállapotunkat, a napunkat a célunkat, az aznapra betervezett ütemtervet. Mindent.

Egy szó...ami lehet motiváló vagy lesújtó, okozhat sírást vagy nevetést, fellélegzést vagy további erőgyűjtést valamihez.

Éppen ezért ennek a hatalomnak a birtokosai ha lehetünk...és miért is ne? Meddig tart? Átszerkeszteni a gondolkodásunkat, hogy mikor mit higgyünk.

Higgyünk annak, aki kimondta a szavakat, vagy higgyünk magunkat, aki napról napra kántálja? Mekkora ereje van a gondolkodásnak, a hitnek és annak, amit végül el akarunk érni.... óriási. 

Szervi működéseket változtathat meg a tudat, a szó, a gondolat. Tudom,hogy képes vagyok úrrá lenni ezen az állapoton önmagam, nem kell hozzá külső segítség. Tudom, hogy velem van az Úristen és ez éppen elég nekem.

Minden áldott nap....(mert áldott... minden nap) hálát adok. 

A hála nem abból áll, hogy elmondok egy szót...vagy kimondok egy gondolatmenetet, hanem végigélem azt. 

Ezzel élek, hogy hiszek a szavaimban, magamban és abban, hogy tart ameddig tart én végigcsinálom. 

Fura módon kaptam anno egy szót.... ami után összeomlottam. Aztán megint csak egy éles kanyar mikor önmagamnak mondtam szavakat és mondatokat...és életérzéseket és ereje telje gondolatokat.... ami után nem , nem omlottam össze, hanem küzdeni kezdtem. 

Ezt senki nem teszi meg helyettem...sem a szavakat nem mondja ki, sem a tetteket nem teszi meg.

Sokszor, életem során átéltem, hogy egy szó, mennyire megváltoztathat mindent. Egy egy nap totálisan át tud rendeződni egy szó után. 

Van, hogy akkorát ránt az emberen, máskor meg óriásit segít.... érdekes..... de pont ilyen minden pillanatunk is.

Kérdés, hogy mennyire és hogyan tudjuk azt felhasználni.

Van, akinek ez természetesen megy, nem is gondolkodik rajta, mások meg beleizzadnak. 

Tegnap köhögőrohamom volt, ami érdekes fulladásos érzetet keltett bennem. Naná, hogy úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. 

Egy szó....egyetlen egy szó segített ott és akkor "nyugalom" 

Pánikoltam...holnap CT ...pénteken kezelés, és a folyadék is úgy néz ki kezd visszacsorogni....

Ezek mind lüktető érzések...mert ugye eredményei lesznek. A félelem...akárhogy is....még ott lapul és bizony nevetve elő jön, mikor alkalmat talál rá. 

De én nem engedem. Nem engedem, hogy több kárt tegyen....mert önmagammal nem tehetem ezt.... 

S itt jön az, hogy a szavaknak mekkora ereje lehet...rombolhat és magaslatokig is emelhet....

Tegnap feltettem magamban a kérdést, mikor éppen túl voltam a fulladáson... hogy mit tanulhatok én ebből?

Kár, hogy nem korábban tettem ezt fel...mert irdatlan sok tanulni való van belőle. 

Éppen ezért van, hogy óhatatlanul változtatok a szavaimon, gondolataimon....tetteimen. S ez jól esik...bizony nagyon jól esik, hogy nem a meggondolatlan szavak tódulnak ki...hanem az átgondoltak.

Nem mindig sikerül....de van időm tanulni.... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.