A csoda, hogy ha ihletet kap az ember...forog az agy lüktet az elme, kattingat a kéz.... ilyenkor mindig jönnek a gondolatok...jók, kevésbé jók...de jönnek.

Idegesítettem magam éjjel, mert újabb szúrás lesz a héten...ráadásul szív tájékán... Mit is tehetnék? Elfogadom...és ilyenkor jönnek a gondolatok, melyek szavakká érnek...és leíródnak. Mert hát ki tudja ezt magában tartani...hogy picit is tart egy következő beavatkozástól ami ráadásul egy új...még nem volt.... Hiszen megszoktam...már a hátamat szúrják, a tüdőmből szívnak, ...nem fáj..nem kellemes, de elviselhető....

Utána jobb, utána jön a levegő, nyílik a tüdő, tágul a mellkas. De ez más...itt a szívemről lesz szó...és hát nyilván az ember lánya bízik, meg hisz, meg elhivatott...de mégis....

Xanax jó barát, hagy aludni, nem nyit utat a kétségbe esésnek. Ha ez segít, hát akkor jöjjön aminek jönnie kell.

Igazán nem is azzal van probléma, hogy újabb és újabb rögök az úton, sokkal inkább, hogy miért nem lehet ezt megoldani végleg? Miért kell a hátamba új lukakat fúrni... miért , hiszen még a régi sem úgy gyógyult ahogy kell.

Igen..van egy pukli...nem is akármilyen..itthon már én vagyok a púpos. Nem jól gyógyult a két hónapja becsövezett szövet és most ott éktelenkedik egy púp. Hol nyom, hol fájdogál, hol nem zavar...de van.

Azt hiszem, hogy néha már csupán odatartom magam csináljanak amit akarnak, hogy ha ez visz előrébb, hát legyen.

Írtam már, hogy néha egy darab húsnak érzem magam, akit ide oda tolnak, lökdösnek, szúrnak. De ennek a húsnak lelke is van, nem is akármilyen. Küzdő...s bár van, hogy eltéved, van, hogy félreért, van, hogy változtat...de harcol.

Vannak akadályok...vannak testi eldeformálások mostanában...van akaratlan ujjzsibbadás, van megnövekedő jobb emlő....van... nem tudni miért de van. Az akadályok meg arra vannak, hogy leküzdjem őket.

Van telefon, hogy ezt meg azt kell szedni...van kedvesség mely néha terhes és arra ösztökél, hogy meggondoljam magam az adott kiegészítőkkel kapcsolatban... Igen ilyen is van.

Nehéz az út...és sok a kereszteződés benne.... melyik út az, melyre végül lépni kell, hogy elérjem a célt?

Tétova gondolatok ezek és tétova cselekmények is.... de muszáj választani...azt muszáj.... ha jobb ha bal, de elindulni kell és továbbhaladni....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.