Ma reggel arra ébredtem hogy jé..a kemo csodát tett nem fáj semmim....aztán persze elmúlt. :-)

Úgyhogy szépen lassan apad a dobozból a cataflam. No, de ez is csak egy átmeneti forgalmat bonyolít a szervezetemben.

Meghozták a héten az oxigén palackot...egy napot barátkoztam vele, aztán miután egymásra mosolyogtunk ki is próbáltam. Határozottan jó érzés, mikor egy órát össze vagyunk kötve egymással. Jobb a légzés, könnyebb a szavak kiejtése is. Milyen fura, hogy erő kell ahhoz is, hogy az ember beszéljen.

Igazán az ember akkor tudja meg mi mindenhez kell erő, mikor az adott szituációban van éppen. Emlékszem, kicsi gyerekek voltunk és véletlenül a térdembe állt egy kés hegye.

Az egész nyaram arra ment el, hogy a jobb lábam újra tanult járni...pedig csak a kés hegye volt. Akkor tudtam meg, hogy milyen megtanítani a lábamat újra rendesen használni.

Az ember mindent természetesnek vesz. Séta, futás, levegő vétel, evés, ivás stb... és ez is a normális. Mikor eljön egy esetleges testhiba akkor jön rá, hogy egyes funkciókat erőnek erejével lehet csak megvalósítani.

Igen, írtam már arról, hogy mi mindent veszünk természetesnek. Valójában, míg nincs gond, addig mindent.

S ez a biztonság. Nem is tudjuk nap, mint nap, hogy milyen biztonságban vagyunk.

Szeretném a testemet és a szervezetemet újra biztonságba tudni. De attól tartok, hogy ez már csak azért sem lehetséges, mert mikor gyógyult leszek ...akkor is óvni és félteni fogom magam. Na...ez is természetes.

Sokáig nem mertem aludni azon az oldalon ahol a buta sejtek vannak, de a doktornő meggyőzött, hogy nem lesz semmi bajom,.... aludjak nyugodtan ott.

Tudat alatti berögződés. Érdekes, nem? Az ember óhatatlanul félti magát....

Ez is...természetes.

Azt hiszem, hogy ha a mindennapi tökéletességre vágyunk el tudjuk érni, még akkor is, hogy ha átmeneti gondok vannak a szervezetünkben.

Ehhez az állapothoz nagyon kell tudni az elménket kormányozni, csiszolni mindennap. A félelem attól, hogy rossz oldalon alszom és egyéb dolgoktól...kizár engem az életből.

Nem akarom magamat önként kizárni. Ez nem én vagyok....viszont ehhez is idő kellett míg megértem erre.

Mindenhez idő kell...minden egy tanulási folyamat amit egy életen át végzünk, végzek.

"Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél"..... és ebben a mondatban ott van minden, ami a tudatosságról szól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.