Szó szerint úgy éreztem, hogy kifut a lábam alól a talaj tegnap a templomban. Elkezdődött a beavatási szertartás és bár hoztak vittek...mégis a meleg arcon ütött, mikor kinyitottam odúm ajtaját.

A nappali kezd kínosan szűk lenni, s holott mindennap jön egy telefon, egy sms, egy mail....egy gondolás...mégis magam vagyok a gondolataimmal.

Nézem bentről, ahogy a diófa levelét a nap erőszakosan fonnyasztja kint nem mozog semmi az ég kékebb, mint valaha.

A tüdőm kapkod kapacitása vergődik...de a ventilátor hoz némi enyhülést.

Semmi hajamon izzadság cseppek jelzik a nyári hőséget és tágra nyílt szemmel próbálom kémlelni, ahogy az emberek méltósággal jönnek mennek, bírják a megpróbáltatást.

A pénteki tortúra után...most nehezebb és lassabb is a regenerálódás...tán a lelkem is fullad, de az akaratom nem csillapszik és a célomat még mindig látom.

Ma két olyan megerősítő, szinte egyforma telefonom volt, két szívemhez nagyon közel álló személyektől, akik tudták, hogy MA kell engem hívni és tudták, hogy MIT kell mondani, és HOGYAN kell erősíteni.

Erősítés....igen...kell... mindenkinek ha gondja baja van, kell egy segítő, egy megerősítés...egy támogatás... és ezt én mindig megkapom.

Október 18-án volt az első kemoterápiám.... és ez az a dátum amely belém vésődött ...s amitől szabadulnék...még a gondolatától is..mégis valamiért fontos számomra...a változást hozta és a teljes RITAcserét.

Megtanultam amit kellett...bár néha az EGO még fel-felüti fejét...egyre több erőm van azt visszataszítani oda, ahová való....a semmibe.

Az erőm csökkenés csupán a kezelések utáni időszakra vonatkoznak...mert hát vannak tünetek...fáradságok, hányások, hasmenések és egyéb kellemetlenségek....de ez csupán pár nap...aztán megint erőre kapok. Igaz..utána megint jön egy újabb adag....de hát.... amit már írtam is...szerencsés vagyok..hogy kaphatom.

Azt hiszem, hogy a Jó Isten megint próbára tett engem pénteken....de azért közben pajkosan rám kacsintott, hogy érezzem a törődést...hogy tudjam, hogy szükség van még rám itt.

Nekem kell felszárítani azokat a könnyeket, amiket "én" okoztam.... Nekem kell erősítenem magamat, másokat, példát mutatni, mert ez az én feladatom.

Ritaként, Édesanyaként, feleségként, lányként, húgként, nagynéniként, sógornőként, barátként .... mind mind megmutatni, hogy ez a mellékvágány nem fog ki rajtam....

Rögös az utam..nem vitás.... most sok sok kacska és ferde letérítővel, de itt vagyok és VELEM számolni kell még hosszú hosszú ideig!

Még vágyódásaim vannak, még álmaim, még vannak olyan feladatok amik itt tartanak és amik erősítenek.

Igen...ember vagyok...halandó...nem tévedhetetlen....de roppant erős és roppant bátor aki képes a nulláról újrakezdeni.

.....és üzenem a szervezetemben lévő kételkedőknek, hogy nagyon elnézték....nagyon!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.