Jobbról hallom, hogy türelem, balról hallom, hogy türelem...de nem tudom befogadni...

...pontosabban nem tudtam.

Néha vannak ilyen villámpillanataim amikor megnyílik az elmém és rádöbbenek dolgokra...no, de kellenek ehhez külső "elemek" is.

Pár napja azon kapom magam, hogy leesett a tantusz, hogy értem, hogy mi volt a problémám nyáron, miért eme hosszú hosszú napokig, hetekig elnyúló hullámvölgy.... hol van a kezdeti lendület?

Felállítani valamiről határidőt amiről igazán fogalmam sincs...a világ legnagyobb butasága volt.

Ja..hogy én erre a nyárra tünetmentes leszek... így visszatekintve szánalmas próbálkozásnak tűnik.

Mit is tegyek, eldöntöttem és azt hittem, hogy sikerre viszem a célomat... de hát nem tudtam, hogy a szerveztem, lelkem, testem hogyan is reagál ezekre a napokra, hónapokra.  Meg hát nézzünk szembe a ténnyel ez egy tüdődaganat... annak idő kell.

Szóval ráébredni arra, hogy saját magam által felállított határokat nem tudtam meglépni és e miatt saját magamat hibáztattam és persze ott van a jó öreg kudarcélmény okozás....ami finoman, áthatóan bujkált a lelkemben... hát enne a szummája az, hogy nyilván nem vagyok mindenható, és noha mindent megteszek, azért vannak időbeli korlátaim.

Ráébredtem.... ráébresztett a sok sok intés, óvás. S mikor kigyúlt a fény....akkor jöttem rá, hogy nem okolhatom magam, hiszen nem is tudtam mivel állok szembe.

Na, de itt villódzik már a tábla: TÜRELEM ...,most már áthatóbban ismerkedem a szóval, a jelentésével és a tudatával.

Nem állítok fel határidőt, csak az előttem álló napot, órát, percet "tervezem"...és így jó.

Hosszú és tanulságos volt ez a nyár. Sokat voltam gödörben...bizony többet, mint amennyit leírtam a blogban... rémálmok, órákon át tartó bőgések, önvádolás...kezdve a rossz anya vagyok és a rossz feleség...és a használhatatlan ember érzésétől addig, míg bizony behunytam a szemem és nem egyszer láttam a saját temetésemet.

Ez riasztó, de ....azt kell mondjam, hogy természetes.... mármint a hullámok...talán az ennyire szélsőséges nem.

De tudom...TUDOM az OKOT...végre...és így a harcom is másképpen alakul...a szemléletem is...és nincs önvád, nincs önhibáztatás...csupán a drukkolás van és a HAJRÁ RITA plakát nézése.

Nincs okom magam hibáztatni...nem jártam még ezen az ösvényen...és mindent, amit idáig tettem, jól tettem....és hiszen ebből fejlődők...ebből tanulok és ebből alakulok ki én magam.

Ez egy tanulási időszak...megismerni önmagam, a szellememet, testemet, a tűrőképességemet, és a kitartásomat.

VAN. Jelentem, van. Nem állítom, hogy innentől fogva nem lesz több könny, vagy nem lesz kiborulás....de az, hogy tudatlanul kezelem, vagy tényleg tudom az okát.na, az a nem mindegy.

A skorpiók türelmetlenek... ilyen vagyok én is... de ez nem azt jelenti, hogy ebbe köteles vagyok belenyugodni...sőt.

A legnagyobb csata, önmagamat legyőzni és önmagamat fejleszteni nap, mint nap.

Túllépni azokon a veszteségeken amit valószínűleg már nem fogok átélni...(újabb baba) ....de ezt is meg kellett és át kellett éljem...különben nem tudtam volna legyőzni ezeket a gócokat.

Úgy érzem, hogy jó úton..a legjobb úton vagyok.... A fájdalmak erősítenek, s nem kétségeket támasztanak a legtöbb esetben.

Ha lassabb is a test, gyengébb is a hangom...és a lélek néha elvész...akkor is én kerekedek felül...mert már tudom, hogy nincs értelme hibát keresnem magamban, nem vezet sehová,...sőt...inkább eltántorít és lenyom.

Tehát elme pallérozásra fel, lélek erősítést folytatni...csak így lehet győzni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.