Hm...ez az év....

Igen... hatalmas fordulatok minden téren. 

Év elején már kegyetlenül padlón voltam lelkileg, anyagilag, mentálisan.

Üres voltam és kicsavart. 

Február 22.én végleg elhagytam azt az épületet, amit kvázi otthonomnak hívtam tíz évig.

Méltatlannak és hiábavalónak éreztem az egész történetet.  8 hónapba telt, míg megemésztettem, de addigra már utat indítottam magamban a ráknak.

Hiszem, hogy ez közrejátszott, mint az is, hogy én milyen minőségű életet éltem.

Közrejátszott sok minden... 

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mikor kezdett a sejt bután burjánzani, mikor volt az a pillanat, ahol esetlegesen megállíthattam volna.

volna...volna...  igen..ez egy jó szó a mi lett volna HA?

Mi lett volna ha..nem távozom a cégtől?

Mi lett volna ha korábban figyelek a jelekre, magamra?

Mi lett volna ha nem tépem szét idő előtt a saját lelkemet?

Talán...nincs megtapasztalás, talán nincs ennyi segítő, talán nincs ennyi barát....

Ezen már kár gondolkodni...mégis teszem....

Teszem azért, mert a választ valahol érzem, hogy meg kell leljem...pár órám van még addig. 

Ma mindent amit 21.én nem tettem le...azt ma éjjel leteszem.

Nem szándékozom kételyek között élni az életemet, nem szándékozom tovább gyötörni magam, nem szándékozom tovább azt érezni, amit érzek néha.

Büntessem vagy dicsérjem magam az elmúlt hónapokért? Nem is tudom...

Sokan írtatok, nekem ismeretlenül és ismerve is, hogy velem vagytok, mellettem álltok, szorítotok nekem és hogy alkalmanként előfordul, hogy erőt merítetek belőlem.

Az egyetlen "tanács" amit adhatok...és kérlek, hogy fogadjátok meg tőlem... hogy csak magatoknak hisztek, magatokban bíztok, és abban a hihetetlen csodában, amit úgy hívnak ELSŐ MEGÉRZÉS.

Azt hiszem, hogy egyik sem jár igazán..sem a büntetés, sem a dicséret. Hiszen miért is járna?

Én, bár úgy érzem, hogy ráleltem az utamra, mégis vannak még letérők róla, ami nem feltételül negatív, csupán más, mint a kijelölt.

Kijelölni, amúgy is csak magunknak lehet. Semmi felsőbb szervnek, lénynek, hatalomnak nem szabad alávetni azt a dolgot, amit úgy hívnak szabad akarat.

Mert...mindenki maga dönt, maga választ. Mindenki azon az úton indul el, azokkal az emberekkel, akiket ő választ és akiket enged magához. 

Nincs szükségünk minden emberre...és nincs szükségünk csak a jóra.... viszont szükségünk van az IGAZRA..mert hiszem, hogy a igazság az, ami előrébb visz, amiből építkezni lehet, amiből tanulni lehet...még ha ez olykor kegyetlenül fáj is.

Semmilyen szituációban nem éri meg homokba dugni a fejünket....csak idő pazarlás...sajnos rájön az ember erre úgyis előbb vagy utóbb.

Az életet sem kell túl komolyan venni.... mert valójában hiszem, hogy nem egyszer élünk...benne vagyunk és benne leszünk mindenben, míg forog a föld.

Amúgy sem éri meg semmit túl komolyan venni...sem a csekkeket, sem a szidalmat, sem a fájdalmat, sem a jövőt, sem a múltat.... ez utóbbit el kell tudni engedni..mert csak akkor lehet a következő lépcsőt megtenni.

Sokat tanultam arról is, hogy a MOST számít....s hogy mennyire így van azt körvonalazza mindennapi életem.

Nem tervezek... mármint... nyilván vannak álmaim...de konkrétan nem tervezek semmit. A terv és az álmodás között igenis óriási különbség van. 

Terveim nincsenek, vágyaim vannak. 

Mert ...a tervekhez görcsösen ragaszkodni kell...az álmokhoz pedig ..nos az álmokhoz hozzárakhatunk, és el is vehetünk.... azok változhatnak...

Most...ahogy végignézek magamon... óriási a változás. 

S végig nézek a fiúkon is... Ati arcán öröm.... boldognak látom...Boti épít, gyarapít..tesz..rak.... kis világában rend van és béke. 

Ez, az, amit végül elérni szándékoztam.... s így utóbb...az út is mindegy amin járni szükséges hozzá.

Az akaratom az, ami előrébb visz, percről percre...óráról órára.... s ez az akarat kitart még jó sokáig...néha könnyes, néha fájdalmas és néha elveszett....de gyakran boldog, mosolygós, csillogó szemű és reményteljes.

Ez vagyok én..... 

Köszönöm NEKTEK az elmúlt hónapokat!

Boldogságos Új Évet! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.