Egyedül fekszem az ágyban. 

Lassan, érzem már, hogy ki kéne nyitni a szemem, de egyelőre nem megy.

Mint minden reggel, gondolatom első igéje most is, hogy "ma jó napom, csodás napom lesz" lassan elhadarom, aztán próbálkozom a felkeléssel.

Nem mozdul a láb, nem engedelmeskedik a kar. 

Hangom nulla, úgyhogy abszolúte magamra vagyok utalva. A fiúk lent nézik a tévét. Lent aludtak, hogy én ki tudjam pihenni magam.

Telefon mellettem, de vicces mínuszos hangomat úgyse hallja senki.

Akkor újra próbálkozom....agy parancsot ad...induljon a láb balra le a földre, és a kar segítsen felülni. 

Megy, elindult a folyamat. Nem tudom, hogy pontosan hány izom van a testemben, de most mindegyik fáj. 

Éreztem már tegnap este is...mikor a meditáció után átöleltek jótétlelkek...fájt a hátam, ahogy öleltek. 

Nyilván eszembe is juthatott volna, hogy a fehérvérsejt fokozó injekciótól vannak az izomfájdalmak. 

Jó..azért nem annyira vészes a fájdalom, de hát egy jó 5-6 órás edzés után is ezeket érezheti az ember.

Kiballagtam a fürdőbe.... egy halom mosnivaló.. Ma nem csinálok semmit...ma regenerálódok. Muszáj. 

A mosás vár maximum. 

Remegő lábamra felhúztam a zoknit, aztán a fehérneművel bajlódtam vagy öt percig, ezt követte a köd előttem köd utánam állapot. Tök sötét lett minden, még jó, hogy ülve öltöztem...visszadőltem az ágyra...és kezdődött minden elölről....de hát jó pap is holtig tanul.... 

Felöltöztem -végre- visszaballagtam a fürdőszobába szokásos reggeli fogmosásra, fésülködésre  :-)))

Belenéztem a tükörbe.... húh de szarul nézek ki - na , de majd lesz ez jobb is.

Levánszorogtam a nappaliba, Ati már elkészítette a teát én meg egész napos fekvőhelyemre kupacoltam magam.

Megközelítőleg 2-3 óra kivételével ma egész nap feküdtem. Hol aludtam, hol meditáltam, hol a kettőt együtt...  :-)

Persze, persze, tudtam , hogy így lesz...ez a mai nap erről szól. A türelmem megvolt ma..nem siettem sehová, nem sürgetem már a regenerálódást...jön, amikor jön. A testem úgyis tudja, hogy mikor mit csináljak.

Tegnap meditálni voltam. Sok jó emberrel, jó helyen. 

Egyszerre volt varázslatos, megnyugtató és izgalmas. 

Egy igazi Buddha templomban meditálhattam. Óriási élmény volt. 

Tegnap letettem egy újabb jó nagy adag félelmet, egy újabb adag reménytelenséget, egy újabb adag fájdalmat és ...elhagytam a betegséget!

Nagyon elfáradtam, s bár más körülmények között visszahúzott volna a szívem...most éreztem, hogy nem lehet maradni. 

Amit szándékoztam, azt megtettem. Amit gondoltam, azt letettem. 

Tisztán és gyógyultan léptem át ebbe az új világba. 

...mert nekem...nekem volt VILÁGVÉGE tegnap. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.