Gyerekkoromban finom illata volt azt ősznek, ezért is lett ez a kedvenc évszakom. Hullottak a szebbnél szebb levelek, és én mindig ragasztottam egy füzetbe őket...csupán a magam örömére. Lepréselve számtalan színes leveleket, de jó is volt.

Ahogy áthatolt a fáradt őszi nap a hulló leveleken.... ahogy illatozott az ősz maga....de szerettem.

Gondoltam, hogy ha ma igazi őszi idő lesz elviszem Botit gesztenyét gyűjteni, gesztenyefigurákat készítenénk, mint kislányként. Az idő nem kegyes hozzánk, kis kopasz fejemet nem dugom ki ilyen szélben. Álomként élt bennem a kép, ahogy kéz a kézben lesétálunk a templomkertbe kis kosárral a kezünkben.... No, de hát ez álom...a séta ...amire oly régóta áhítozom elmarad. Pár méter megy...aztán muszáj egy leülés, mert többet nem teljesít a láb és nem teljesít a tüdő.

Most nézek ki a poros ablakon és látom, ahogy kegyetlenül rázza, tépi a szél a fákat, de gesztenyék még kitartóan kapaszkodnak. Nem adják magukat könnyen.... ez is egy jó lecke...nem adni magunkat könnyedén.

Kapaszkodni minden ágba, minden gallyba ami csak a közelembe férkőzik. Bevallom, ma óriási fájdalommal ébredtem...mind lelkileg, mind fizikailag meggyötörten, elcsigázottan.

Tegnap sokkolt valami, amitől aludni sem tudtam.... potyogtak a könnyeim és nehezedett a lelkem. Hozzám nagyon közel álló lélek, most kezd rálépni arra az útra, amin én már egy éve gyalogolok. Átéreztem minden pillantását, minden mozdulatát, minden tétova kérdését... és minden könnyét. A miért pont én kérdéseket amiket feltesz magának...hogy ő mit tett, vajon tényleg ennyire rossz ember? Átölelve csak annyit mondtam, hogy számíthat rám...remélem, hogy tudja.

Igen... tavaly ilyenkor az ősz nekem sem hozott olyan finom illatokat, olyan finom érzést mint kislányként. Tavaly ősszel felnőttem... belenőttem egy olyan világba, ahová nem vágytam, egy olyan világba amit az ember senkinek nem kívánna.

Lesz még olyan őszöm mikor újra azok az illatok jönnek és újra átható napfény szűrődik át a leveleken.... mert az ősz azért szép.... elmúlik valami...valami aminek el KELL múlnia...és tavasszal megérik minden. Új levelek, új virágok, új termések..... és igen...új sejtek amik harcoltak egész télen....

Minden megújul....HINNI KELL BENNE.... és én hiszek.

Itt van az ősz...itt van újra s szép mint mindig én nekem....... nem tudom mi okból szeretem...de SZERETEM

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.