Nem lehet jövőt tervezni, de talán még holnapot sem. Nem lehet a karácsonyt megszervezni, ahogy a szilvesztert sem érdemes.... ezen gondolkodtam ma. Kellenek célok, tervek, túrák.... a jövőt illetően, de vajon mennyi időre előre? Vajon meddig mehetek el az idő síkjában, míg nem…

Álom... jön, megvisel. Csodaszámba mentem álmomban. A doktornő közölte, hogy a tüdőmben nincs több daganatos sejt, sem áttét. Viszont a kezelés hatására a buta sejtek megváltoztak és a mellem irányába mentek, úgyhogy nem tüdő, hanem mellrákom van. Izzadva ébredtem....nem…

Közbelépés. Hiszem, tudom, hogy ma ez történt velem. A Jó Isten csak lenyúlt és megsimogatott...éreztette, hogy most már elég, szó szerint húzzam ki a saját hátsómból a fejem és nézzek végre felfelé. Megértettem. Jóban vagyunk. Nem kell több jel. ....mert hát voltak ezek…

Botladozom...igen... a lélek útvesztőin...botladozom mostanában. Igen...több a könny...fárad a lélek... és a test. Mit tehetnék? Olvasok, hallgatok, meditálok, töltődöm. Ez jó...ez segít és védőhálót von körém.  Ma szabadnapot hirdettem magamnak. Boti, Györgyiéknél…