Nem lehet jövőt tervezni, de talán még holnapot sem. Nem lehet a karácsonyt megszervezni, ahogy a szilvesztert sem érdemes.... ezen gondolkodtam ma.

Kellenek célok, tervek, túrák.... a jövőt illetően, de vajon mennyi időre előre? Vajon meddig mehetek el az idő síkjában, míg nem fordul ellenem? Vajon mit tartogat a holnap, vagy a ma éjjel?

Csupa csupa kérdés...és én mindre azt felelem, ....türelem. Felelni, kimondani olyan könnyű...betartani bitang nehéz.

Talán ez az egyetlen hiba a fogaskerékben...a türelmetlenségem.

Tudom, hogy sok helyen írtam már, hogy az én érdekem, hogy lecsitítsam a lelkem aktívan karattyoló motorját, hogy az én érdekem, hogy betartsam a játékszabályokat.

De ki alkotja a játékszabályt? Az élet? Én? Ki? S vajon mennyit lehet módosítani a játékszabályban? Át lehet egy kicsit is írni?

Néha úgy érzem, hogy teljesen felületes vagyok, máskor meg ezer százalékkal élek meg dolgokat. Gond? Nem hiszem, csupán emberi érzés.

Túl sokat agyalok mostanában, túlságosan feszegetem a saját határaimat, és bizony ezek nem mindig sérülésmentes pillanatok.

Alapból hiszek magamban, abban, hogy képes vagyok dolgokat elérni, mint ahogy már el is értem olyan szinteket az életemben, amiről korábban nem is álmodtam volna.

Korábban úgy gondoltam, hogy ha én elhatározok valamit, akkor azt tűzön vízen át végigcsinálom. Volt, ami sikerült és valószínűleg volt, amit annyira nem is akartam.

Az akarat befolyásolja a fizikumot? Biztos vagyok benne. Biztos vagyok abban, hogy a szellem irányítja, vagy legalábbis próbálja irányítani a testünk bizonyos folyamatait. Láttam erre példákat és én magam is produkáltam már erre utaló pillanatokat.

Ha agyban dől el minden, akkor ha én nagyon akarok valamit, miért nem csettintésre működik? Hm...mert mindenért meg kell küzdeni, ugye? Mert mindennek van kifutási ideje, átgondolási, érési ideje.... s ezeket a folyamatokat nem lehet sürgetni.

Csak...hát...míg a szellem akar és a test nem reagál...akkor a szellem egy idő után elfárad....de ekkor kell megmakacsolni magunkat és igenis akárhogy fáj, nyom, szúr, lüktet, vagy csupán nehéz...ekkor kell még nagyon befolyással lennünk önmagunkra.

Nehéz? Pokolian... Megéri? Igen... mert csak így lehet továbbhaladni, csak így lehet elérni végül azt, amit akarunk...legyenek azok napok, órák, hetek, évek...akármilyen célok.

...Mert akarunk...minden sejtünk, porcikánk, minden eszménk, minden AKARATUNK ...minden akar!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.