Akadt olyan pillanat az életemben, mikor óhatatlanul kicsordultak a könnyeim és nem mindig volt rá lehetőségem, hogy "elbújjak" a világ, család elől. Volt, hogy Boti hozta a zsepit, mert ő annyira rárezeg ezekre az érzékenyebb pontjaimra, s ilyenkor még a meglévő bánatom mellé…

A mai farsangon, míg a gyerekek örömmel járták a betanult táncot, és mutogatták szebbnél szebb ruhájukat, jelmezüket én azon gondolkodtam, hogy mi meddig járunk JELMEZBEN? Ők még örömmel öltenek más ruhát, más bőrébe bújnak...nem a megfelelési kényszer miatt, csupán…

Hullámvölgyek...igen..kellenek... De az is kell, hogy ki tudjuk mászni belőle és TANULNI tudjunk a hibáikból. Mert hibákat elkövetnünk...mindenki...Te is én is..mindenki.... még George Clooney is. Az, hogy a hibákból mi az, amit végül magunkévá teszünk...mi az, ami elfordít…

Jobbról nyugati, balról keleti, fentről Isteni, lentről családi, baráti TÁMOGATÁS! Hát fogjam már fel végre, hogy egyik mellett sem lehet elkötelezni magam??? ...mert minden csak SEGÍTSÉG..de a megoldás az én kezemben van!  Kapok ölelés, puszikat, lelkierőt, sms-t…