Hullámvölgyek...igen..kellenek... De az is kell, hogy ki tudjuk mászni belőle és TANULNI tudjunk a hibáikból. Mert hibákat elkövetnünk...mindenki...Te is én is..mindenki.... még George Clooney is.

Az, hogy a hibákból mi az, amit végül magunkévá teszünk...mi az, ami elfordít minket jobbra, balra, az csupán rajtunk áll.

Mert a tanulás az egy örök folyamat...az életünk része.... minden egyes nap figyelünk, tanulunk, levonunk következtetéseket.... van aki tudatosan, vagy aki tudattalanul.

Ha tudatosan tesszük..nyilván annál jobb...hiszen többet és többet lehet megtudni önmagunkról, és formálni saját magunkat...de csak a saját magunk akarata szerint...

Úgy érzem, hogy volt egy kis elhajlásom...volt egy pillanat, mikor letértem a számomra kijelölt útról....s bizony bukdácsoltam.... 

Egy hónap alatt olyan dolgok történtek velem, ami régen..a RégiRitával.... 

Nem foglalkoztam azzal, hogy mi JELENLEG a legfontosabb feladatom. Ez hozott magával, állapot stagnálást, pánikrohamot, fulladást, kimerültséget, idegességet.... pont azokat, amik nem hiányoztak.

De egy valami változott...egy nagyon fontos dolog.... most felismertem, hogy gond van... felismertem, hogy eltértem...elhajlottam....

Most ott tartok, hogy egy hete úgy érzem, hogy visszataláltam a saját utamra....  

Kellett vagy nem kellett hozzá egy jó nagy pofon.....végül is mindegy...megtörtént, én elgondolkodtam, nem tagadtam, nem harcoltam...elfogadtam azt amit kaptam. 

Hiszem, hogy a külső segítség "hívása" nem félelem, hanem bátorság. S ezt tettem én is. Kértem külső segítséget, és kaptam is.

A keddi meditációm során olyan katarzis éltem át, amire már régóta vágytam. Túl léptem azon a komoly gondon, csomagon, amit már rég le kellett volna tennem.

Túl léptem azon a méltatlanságon ami szerves részét képezte az állapot kialakulásának, és amit most már tudok, hogy tök értelmetlen volt ezen kattognom.

De ehhez kellett egy év...egy év sebét, bánatát hordoztam a szívemben...hordoztam magamban..

Van még feladatom...van még rejtett bánat a szívemben..biztos.... de tudom, hiszem, hogy ezek felszínre kerülnek, mert most az a feladatom, hogy csontig bontsam magam és építsem újra a lelkemet, testemet. 

Az enyém a döntés...és én döntöttem....az életet és a szabadságot választom! 

Visszataláltam magamhoz...visszataláltam arra a Ritára, aki erős, és elhivatott, aki maga mellett tette le a voksát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.