2013.02.04. 20:34
pofonok jobbról, pofonok balról
Jobbról nyugati, balról keleti, fentről Isteni, lentről családi, baráti TÁMOGATÁS!
Hát fogjam már fel végre, hogy egyik mellett sem lehet elkötelezni magam???
...mert minden csak SEGÍTSÉG..de a megoldás az én kezemben van!
Kapok ölelés, puszikat, lelkierőt, sms-t e-mailokat, kapok sugallatot Prana Naditól, kapok vasárnaponként a templomba egy egy jó szót, ami előre visz...ami tisztítja az utat, s nem utolsó sorban kapok kezelést a nyugati orvoslástól.
....de mikor az egyik támasz azt mondja, hogy heti háromszor minimum hinnem KELL benne és elköteleződnöm....mert ha nem, akkor meghalok... na, azért, akkor megzavarodok....
Így telt a múlt hét szerda estém is. Kaptam egy olyan lórúgást, ami az elején még útmutatásnak tűnt...s tán az is volt, de a szavak ereje és a gesztusok hatalma pár nap múlva olyan képeket festett a fejembe megint, amit már régen láttam. Olyan érzéseket keltett bennem, amit már régen nem éreztem, és nem bántam volna, hogy ha ez így is marad.
HALÁLFÉLELEM...ez az, az érzés, amit már eltűnni gondoltam.
Természetes, hogy visszajött? Azt mondom, hogy igen, főleg egy ilyen lórúgásnál....
Természetes, hogy összezavarodtam? Igen.... főleg egy ilyen mondatnál....
Természetes, hogy jönnek a fájdalmaim? Hát, persze...egy ilyen feldolgozhatatlan állapotban....
Kérdés, hogy jót tesz-e? Most azt mondom, hogy nem..... így nem.
Az őszinteség fontos dolog...fontos, mert engem előrevisz, engem inspirál.... engem vezet....de azt is fontosnak tartom, hogy az illető milyen lelkiállapotban kap ilyen mondatokat...és egyáltalán a mondatok, szavak súlyán mennyi teher van, amit innentől fogva én cipelek?
Mert lehet egy ember bármilyen erős, erre a mondatra, hogy ....esetleg meghalhatsz...nincs ember, aki ne roppanna össze....
Rendben...ez nem egy megfázás...ezt eddig is tudtam....
Rendben.... tudom ,hogy ebbe belehalnak emberek, de azt is tudom, hogy meggyógyulnak belőle...
Rendben, hogy látom a RTG felvételeket ..és látom, hogy haladunk ..... de e mellett sem tehetem le a voksomat 100%-an.... mert nem bízhatok csupán ebben....
MAGAMBAN kell bízni, ahogy eddig is....nincs olyan erő, mely letérít erről az útról...nem lehet olyan mondat, ami szétzülleszt... nem lehet olyan gesztus, kijelentés, szempár, ami elbizonytalanít...
S bár egy pillanatra pofán vágott ennek a szele...a férjem adta a másikat...de ez, visszapofozott önmagamhoz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek