A doktornő hívott. 

Várom Önt x y időben, beszéljünk a további kezelésről.

Eljött a nap. Autóba család, meg a majré :-) 

Ahogy közeledtünk a Korányi felé, már éreztem valami visszavonhatatlan félelmet. Az úttól, a céltól, az időtől, nem tudom. Féltem. Egyértelmű volt, mert a szívem nem dobogott, hanem dübörgött. 

Aznapra két időpontunk volt. A Korányi és az Onko team. Ez egy független orvoscsoportból álló team. Ide be kell jelentkezni és a leletek alapján tudnak továbbirányítani. 

Felnyílt a kapu és mi begurultunk az óriási, gyönyörű fák övezte parkba, majd egy dombon fel és az én rémépületemig. 

Álltam a liftajtónál és ezt mormogtam : "Belépek ebbe az épületbe, de gyógyultan fogok távozni" 

Nincs rosszabb a várakozásnál. Mert...jönnek a félelem gondolatok. 

Megláttam a doktornőt és a lüktetés, dörömbölés, dübörgés a szívem által kreált hangok, már ruhán keresztül is hallhatóvá váltak. 

Leültünk és ő elkezdte....

Sajnos, nem tudjuk azt a kezelést adni, amit akartunk, mert a szövettan eredménye szerint nem reagál jól arra a gyógyszerre a szervezet. 

A kemoterápia mellett döntöttünk, már kértünk időpontot, minden el van intézve.

---ÉS ÉN? kérdeztem magamban? Engem ki kérdezett meg? Akarom? Félek? Mit tudok róla? Milyen lesz? Mi várható? ----

Sajnos nem gyógyítható száz százalékosan, de egy bizonyos életminőséget tudunk biztosítani.

Belül üvöltöttem!!! Mi van??? 35 vagyok...miről beszél?? Mennyi fél év? Egy? Kettő?

Akkor éreztem a hideg és a meleg egyszerre ütött ki.

Kérdések sorozatát tettük fel...ő válaszolt. Nyugodtan, kimérten... nem emberien. Statisztika lettem - gondoltam, de én élni akarok! 

Mondtam, hogy rendben, majd még gondolkodom, délután visszajövünk.

Irány az onko team bőgések közepette. 

"életminőség" ez kattogott... mi az, hogy életminőség? mi az, hogy valameddig? mi az, hogy nem lehet gyógyítani teljesen? 

Hát, fogalmam sincs, hogy milyen úton mentünk, mennyi piros lámpát láthattam, mennyi és milyen autókat. Minden megszűnt. 

Az egyik oldalam mondta, hogy na, innen akkor kapard össze magad marha gyorsan. 

Onko team. Ott ült szembe velem jó pár orvos. A kezdeti félelmem átcsapott mosolygásba. Vigyorogtam, mint a pék kutyája a meleg kiflire. Talán azt hittem, hogy ezzel más eredményt mondanak ..nem tudom...vagy csak ösztönösen vigyorogtam. A vizsgán is így csináltam, hogy ha nem tanultam eleget.... - hátha beválik :-)

- Látjuk, hogy maga küzdő típus - mondta az egyikük. 

- Miért ki nem az? - kérdeztem, de válasz nem jött. 

A diagnózis ugyanaz, mint a Korányiban. Szóról szóra. "ÉLETMINŐSÉG" 

Engedelmével - mondta az egyik doktornő már megszerveztünk egy találkozót Dr. Gálfy Gabriella adjunktus orvossal a SOTE tüdőklinikáján. Ő pulmonológus, onkológus. Beszéljen vele a kezelésről. 

Újabb orvos.... -  gondoltam.

Viszont szimpi volt, hogy egyből intézkedtek...és még elnézést is kértek érte.

Vissza Korányi.

A doktornő, akit nem lehetett a műmosolyból kirángatni, idegesen közölte velünk, hogy neki erre nincs ideje...kvázi, hogy egész nap velünk legyen elfoglalva. --megjegyzem meg volt beszélve, hogy visszamegyünk -

Elmondtam, hogy hol voltunk, mit intéztünk. Erre ő közölte, hogy mehetnek még száz helyre, a diagnózis ugyanaz, csak a maga ideje megy.

Mondtam, hogy én szeretnék ezzel a doktornővel beszélni, mert bár tudom, hogy nem fogja azt mondani, hogy áh, ez csak egy nátha...de esetlegesen új megközelítést adhat.

Akkor ott...kiálltam azért, aki vagyok.

A doktornővel közöltem, hogy nulla bizalmam van, és nem hiszem, hogy ezt így és ilyen módon kell kezelni, ahogy ő teszi velem.  Nem kiabáltam, nem voltam szemtelen, csupán ember, aki küzd. Jelenleg az "orvosával"..és akkor még hol van az igazi probléma??? 

Egyszóval mondtam, hogy jelentkezem majd, hogy ki mellett döntök. Ő meg közölte, hogy vak vagyok, hogy ha nem látom, hogy ő segíteni akar. Lehet.... de nem ÉRZEM! és ez a baj. 

Következő lépés a nagy találkozás a Gabi doktornővel. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.