A víz folyik végig az arcomon, lemosva a nap pillanatait.

A fejem búbján koppannak a cseppek, a víz viszi magával a maradék hajaimat. Foltokban már látszik a fejbőr. Szempilla, szemöldök is ritkulóban van. 

Aztán a nyakamhoz cseppen a víz, a tusfürdő finom illata csap meg. Vékony a nyakam. Eltűnt a tokám -végre-  

Továbbhaladva érzem a csontomat, a vállamat.Emlékszem, hogy komoly kihívás volt,hogy lássam. Mindig előredöntöttem a vállamat, hogy legalább egy kicsit kikukucskáljanak a csontocskák. :-)

Lóg a bőr a karomon.

Tiszta Shar pei effektus.Száradt, érdes felületén csúszik végig a szivacs. Csuklómat nem gond átfogni most már, simán megy. Az újacskák azért dundik maradtak. 

A hasamon is lóg a bőr... aszott pocak lett, a régi kitömött hasból.

A combom, lábszáram talán nem volt még ilyen vékony. Könnyebben festem ki a körmömet, legalább.

Régen nyökögtem, nem fértem a lábamhoz, kínlódás volt a nőies lábköröm.

Az epilálást is megoldotta a kemo. Ennek azért örülök, minden szinten. Macerás mindig azzal foglalkozni, hogy NŐ legyek. Engem zavart a karomon a szőr, a lábamon és egyéb helyeken. Nyilván valamiért oda teremtette az univerzum, vagy a Jó Isten, de nekem erre sosem volt szükségem. Mindig is dús voltam. A hajam, a szemöldököm, a szempillám, és igen...a szőr a lábamon. 

Hajat mosok. Samponnal a kezemen dörzsölöm a fejtetőmet, s közben azon vihogok, hogy menyire jó érzés a kopasz fejen érezni a víz koppanását. 

A törölköző bőven körülölel. Ez sem volt mindig így. Szűkösen voltunk eddig. Lemosom az arcom, be krémezem. Issza a krémet a bőr, mint a sivatag a vizet. 

Száradni fog a bőr, száradni fog a nyálkahártya, szem, orr stb - emlékszem mikor a doktornő mondta.

Igen..az orrom valóban szárad. Folyton vérzik, hogy ha fújom. Ezt is meg lehet szokni. 

Zoknit húzok, nadrágot veszek. Minden nadrágom bő. Nem gond, erre vágytam. Most megkaptam. :-) A pólók sem feszülnek és a melltartókat is cserélnem kell már. 

Ráállok a mérlegre. 76 kiló. Még így is sok. De ha belegondolok, hogy 3-4 hónapja még húsz kilóval többet nyomtam...ajaj. Na az a SOK(K). 

70 ig jó vagyok, nyugtatom magam, az alá semmiképp nem mehetek. A doktornő adott egy étvágynövelő folyadékot, már akkor öklendeztem, mikor Ati kiöntötte nekem. Tejszerű, vacak ízű, de segítő barát. 

Segít, ha kemo után nincs étvágyam...és hát nincs étvágyam 2-3 napig.

Tavaly vásárolt kabátba kétszer férek bele. Kényelmes, végre, nem feszül. :-) 

A csizmámat is gond nélkül tudom végre felhúzni, nem kell a vádlimat "becipőkanalazni", hogy normálisan nézzen ki. A kocsi úgy fut végig a cipzáron hogy öröm nézni. 

Emlékszem Ildi barátnőm azt mondta, hogy nem vagyok hiteles. Túl jól nézek ki :-)

A vicces az, hogy beállítottam a telefonomat nyáron, hogy novemberre elérem-e a 75 kilót turbó diétával? 

Sikerült. Úgyhogy én ezt, abszolúte pozitívan fogom fel. Végül is a makro kaja, meg a liszt és cukor , glutén nélküli étrend meghozta a gyümölcsét. 

Úgy vagyok ezzel , hogy ennek is most jött el az ideje. Volt miből lefelé építkeznem. 

A tüdőm élvezi, a súly nélküli levegővételt. Nem fulladok ki, ha felmegyek a lépcsőn...vagy nem azért fulladok. 

A szívem és a sejteim, szerveim is könnyebben harcolnak, hogy ha nem kell még a zsírral is bajlódniuk. 

Minden a helyére kerül végül.

Minden beáll a sorba...én is. 

Olyan ez az egész folyamat, mint a tetris játék. Mindennek megvan a helye, a módja, hogy passzoljon oda, ahová kell. 

Én is megtaláltam magam ebben az új világban.

Passzolok mindenhová, ahová úgy érzem, hogy tartozom. 

Úgy érzem, hogy beleillek az ÉLETBE! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.