Ez született...két évvel korábban, mint ahogy ő megfogant. 

------------------------------------------------------------------------------------

"Szia Apuci!

Anyával összedugtuk a fejünket, s azon gondolkodtunk, hogy hogyan szerezhetnél tudomást arról, hogy nemsokára érkezem a MI CSALÁDUNKBA!

Anyával arra jutottunk, hogy mégiscsak jobb, hogy ha írok írok Neked levelet. Anyu mondta, hogy biztosan örülni fogsz nekem, mert már nagyon régóta vársz rám, és azt is mondta, hogy nagyon szeret téged, amiért összehoztatok engem, az apró talpút.

Apa, most komolyan, anya olyan furákat beszél, de nem? Képzeld, nagyon sokszor simogatja a buksimat, énekel nekem, tervezget velem...apa, mit az a tervezés?

Apa, tudod, hogy mit sajnálok? Még a Te kezedet nem éreztem a buksimon...bár még buksim sincs...csak valami zigóta izé vagyok. Szerintem meg fogom tudni különböztetni a kezeteket, az érintéseteket.

Apa, neked is egybe kezed van, mint nekem? 

Nagyon fura dolgok történnek velem itt bent, apa, tudod, Te egyáltalán, hogy kiket ismerek én itt meg? Képzeld, annyian jönnek-mennek itt mindenféle lények, valamelyik a minap azt mondta, hogy nem leszek sokáig itt bent, s ha kimegyek, mondjam meg anyának, hogy ne egyen annyi csípőset.

Apa, ezek mit jelentenek, elmondod majd? 

Azt is mondták, ezek a lények, hogy csodálatos világ van kint. Zöld, meg kék, meg piros, meg sárga, lila stb színekkel tarkítva.

Ezek a lények már látták ezeket...vagy legalábbis fantáziálnak róla....- ez a szó is mit jelent, elmondod majd?

Apa, képzeld, hogy sokat úszom és mindig nagyobb és nagyobb leszek, bár anya szerint még egy borsó szem sem vagyok....nem szeretem a borsót...azt most már biztosan tudom :-(

Anya szokott nekem énekelni, és ilyenkor valami bizsergető érzés fog el engem is.

Apa...anya azt is mondta, hogy kiugrik a bőréből örömében, hogy érkezem....bevallom, de csak Neked, hogy nagyon sokat gondolok arra, hogy mi lesz velem, ha anyát nem veszi körül a bőre?

Most búcsút veszek, mert megint nőnöm, fejlődnöm kell, valami ösztön mondta ezt nekem...ő is folyton csak magyaráz, de sosem látom.....

Apuci...nagyon várom már, hogy találkozzunk! "

---------------------------------------------------------------------

Három év próbálkozás, havi kudarcok és gyötrődések után megszületett Ő...a mi szemünk fénye.

Mikor megtudtam a diagnózist, az első gondolataim között ott volt az is, hogy neki mit mondok? Hogy mondjam el? Elmondjam egyáltalán? Négy éves.... mit tudjon? Mennyit tudjon? Mit és hogyan fogja feldolgozni?

Mi fog látszódni rajtam, mit lehet eltusolni? El kell-e tusolni bármit is? 

Ezek a gondolatok annyira felemésztették a lelkemet....hogy egyfolytában pityeregtem....és azon gondolkodtam ,hogy három évet vártunk rá.... én három év reménykedés után a karjaimban tarthattam....és ő most esetleg elveszít engem?

S ahogy ezt leírom.... most is elfog az a fajta lelki nyomás, hogy vajon az út, amin elindultam mit tartogat számomra? Számunkra?

 Vajon mit kell végignéznie Botinak, vajon elbírja egy a csöpp lelke? vajon.......de nem...nincs vajon...mert a sok "vajonba" beleőrülök. 

Aztán ... mikor lecsendesedtek a kedélyek...a sírás elmúlt és a feladataimra koncentráltam, összekaparva magam és a lelkemet...rájöttem, hogy Botit éppen annyira kell beavatni, mint amennyire kérdezi. 

...és igen...kérdezett... jöttek, záporoztak a kérdések...még a legszélsőségesebbek is... amit még én sem mertem magamnak feltenni "Anya...meg fogsz halni" ?

És mit mondasz?

Mit mondasz egy őzike szemű gyereknek, aki közben markolja a kezed... és látod, hogy retteg a választól....

John Lennon mondta egykor, hogy "ne tégy fel kérdést, ha félsz a választól"...

De való ez? Ez nem struccpolitika?

A hónapok során rájöttem, hogy inkább tudjam a választ, még ha az rossz is, mint a bizonytalanságot érezni.

S ezt egy 4 éves gyerek úgyis ösztönből teszi...ő még tudattalanul kérdez...hiszen,  ami körülveszi...abból nyer információt és az alapján határoz...kérdezzek vagy ne kérdezzek?

Ő kérdezett. Soha nem bántóan, soha nem lekezelően ...csak mint egy négyéves ...őszintén.

Ő még nem fél a választól... ő még nem lát ennyire előre... nem is kell neki. 

Mikor feltette a kérdését... nem tudtam rá azonnal válaszolni.... bekönnyezett a szemem és néhány pillanat múlva fogalmazódott meg bennem a válasz.... "azért dolgozom, hogy ne így legyen"

Megnyugtattam? Nem tudom... én megnyugodtam? Nem tudom.

De erősnek kell lennem és azt is kell mutassam, hogy erős vagyok.

Soha nem sírtam előtte ok nélkül...soha nem játszottam túl a szerepet...sőt... de érzem, tudom, hogy be kell vonni,mert ebből is kell, hogy valamit tanuljon...tanuljunk.

Erős fiú...és kedves...és simuló...és mikor jön megsimogat, ráteszi a kezét a mellkasomra, hogy "anya, most gyógyítalak, jó?"...és gyógyít...nem is tudja, hogy mennyire gyógyít ezzel.

Az volt nehéz, mikor valaki azt mondta, hogy ne a szüleim, testvérem, férjem, fiam vagy a barátok kedvéért gyógyuljak, hanem magam miatt. CSAK MAGAM MIATT.

Nagyon nehéz volt élve "lemondani" arról, hogy a Boti miatt gyógyuljak.

Nem tudom, hogy ezt most így lehet-e érteni?

De muszáj volt valahogy különíteni az én lényemet az ő lényétől...lehetséges ez egyáltalán?

Az, hogy ne miatta gyógyuljak?

Ne Ati miatt?

Ne a szüleim miatt?

HOGY? HOGY LEHET EZT? sokáig ezen tűnődtem.... hogy lehet, hogy egy anya különváljon a gyerekétől szívében a gyógyulásért?

Nehéz , piszok nehéz volt. De muszáj volt önzően gondolkodnom....muszáj volt csak magamra gondolni, csak magamat előtérbe helyzeni gondolatban.

Azt hiszem ,hogy sikerült.... már nem miatta, csakis magam miatt akarok és fogok és már meg is gyógyultam.

De hiszem, tudom, hogy a teljes gyógyuláshoz muszáj "egyedül" lennem. 

Ez most nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket...Oh Istenem...dehogynem....csak maga a folyamat...az út...az, amit egyedül kell végül megtennem...az magányos.... nagyon magányos. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.