HatbólEgy : 

Rettegés előző nap,meditáció, öngyógyítás,  rettegés éjjel, rettegés felkeléskor, rettegés az autóban, éneklés, önnyugtatás...aztán sírás, és remegő lábakkal való belépés A szobába.

Vérnyomás egekbe, nővérek gyűrűjében megnyugvást találva, Kemo kezelés végig alvása

HatbólKettő: 

Még mindig rettegés előző este, meditáció, öngyógyítás, izzadás, köhögés, hányás...reggel álmosan ébredés, autóban éneklés, önnyugtatás, RTG eredménynek örülés, A szobába mosolyogva lépés, Kemo kezelés végigalvása 

HatbólHárom:

Rettegés picit csökkent, már csak egy van mondom hangosan - de tudtam, hogy nem így lesz - Még mindig félelemmel elalvás, de éjjel nyugodtan, mélyen alvás, reggel derűs ébredés. Autóban még mindig éneklés, magam nyugtatás. RTG eredménynek örülés, Kemo kezelés végig alvása.

HatbólNégy:

Rettegés még mindig jelen van, de már jobban csökken, éneklés ...már csak magamban, RTG eredménynek örülés, de egy csepp bizonytalanság....most nincs alvás Kemo alatt. Információ kapás a + 2ről

HatbólÖt:

Szerdán lélek takarítás, meditáció, felkészülés testben lélekben. 

Jelenleg : a RTG eredmény várása, tudva, hogy jobb és jobb lesz, EKG eredmény várása, ami mindig jó, véreredmény várása, ami mindig jó. 

Ezek a csütörtökök és a megelőző délutánok, esték, éjszakák.

.... mert bár erősen csökken a félelem, sőt...már inkább csak gombóc van a torkomban...még a rezgés bennem van, még motoszkál a fejemben, hogy mi lesz holnap, bár kétségkívül nem remeg a lelkem, bár bízom, tudom, elhiszem és átélem, hogy rendben mennek a folyamatok és az éjszakám is jó lesz, mert így készülök....azért ez mégis csak egy CSÜTÖRTÖK.

S tudjuk, hogy a CSÜTÖRTÖK az én napom...az én kedvenc napom. 

Mikor az agyam átfordítja az izgulást, optimizmussá, akkor tudom, érzem, hogy lépem, futom a fejlődési folyamatokat.

S ezek már csak másodpercek... ha jönnek a negatív gondolatok, már ott ül és vár a változás...és a változással egy mondat, egy érzés, egy másik lökés, ami már pozitív, és egy szempillantás alatt söpri el a kétséget.

Vannak bevett rituálék, mind a kemos kezelésnél, mind a "sima" vérvételnél.

Egyrészt, hogy Ati mindig legyen ott velem.

Fogja a kezem, jöjjön velem mindenhová.

Majd ha levették a vért, az ő "feladata" beadni és megvárni az eredményt.

Aztán együtt, kéz a kézben felmegyünk a doktornőhöz és várunk...várunk, míg kijön vagy ő, vagy a helyettese. 

Mindig látjuk ugyanazokat az embereket, a takarítót, az orvost...a nővért.... a beteghordozót.

Nyílik az ajtó, behívnak, megnézik, ellenőrzik a vérvétel eredményét, kitöltik a lázlapot, rámondják az aznapra az "Ámen"-t 

Aztán elköszönünk, mosolyogva lemegyünk a Kemo szobába, ismét köszönünk, a lányok érdeklődnek, hogy vagyok, Boti hogy van? ....  leülök, elhelyezkedek..mindig ránézek a falra...ki van írva az újraélesztő team telefonszáma...gyorsan átfut az agyamon, hogy NE...aztán .... a karomban van már a kanüll..melyből elindul csepegve a folyadék........ és én szépen lassan elbóbiskolok.... 

Ati elmegy, intézi a dolgát.... s mire "lecsöpögök" ő visszatér.... a lányok kihúzzák a karomból a csövet....Ati elkísér a mellékhelyiségre....még visszatérünk a receptért a doktornőhöz.... és már távozunk is az intézményből.

Ez mindig így megy.......keserűen írom le, hogy rutin. De ez bevált....nem változtatunk rajta....

Aztán kihajtunk a területről...én megkönnyebbültem... írom az sms-ket , jönnek a válaszok, mosolygok... és tudom, hogy megint túl vagyok egy kezelésen, megint mindent megtettem és megint közelebb kerültem a célomhoz....a teljes GYÓGYULÁSHOZ.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.