Össze sem lehet hasonlítani azt az állapotot, mikor egy kezelésre úgy ül be az ember, hogy tudja, hogy amit csinál, tesz, napról napra egyre közelebb viszi a végső céljához.

Akkor nyugodtabb...elfogadóbb (bár ez nálam nem volt gond), akkor repül a lélek, és hevesebben ver a szív...mert tudja, van ÉRTELME.

Tegnap csupán arra a percekre ébredtem fel, amikor be kell venni a culevit tablettát, ezzel is elősegítve a mindennapos csata kimenetelét.

Aztán mély álomba szenderültem, bár hangokat hallottam, illatokat éreztem, de mégis oly jó volt , békésen átszundikálni azt a jó pár, hosszú órát.

Mikor végre lecsöpögött az adagom... éreztem, hogy valahogy még mindig alszom..nem térek magamhoz igazán... nyilván a szerveztem, így már az ötödik után egyre nehezebben reagálja le ezeket a "mérgeket".... 

A tegnapi kezelés, kissé kirántotta a lábam alól a talajt... olyan voltam, tényleg mint egy jó buli után...csupán a másnaposság érzete más folyadék miatt volt. ...na jó..énekelni sem énekeltem. :-)

Délután hazajöttünk és én az egész délutánt ágyban töltöttem..hogy visszanyerjem az energiaszintemet.

Forgott velem a föld, a világom centrifuga érzésbe csapkodott át. 

 A lábam egyáltalán nem tette a dolgát...vagy én éreztem úgy, hogy fordítva működik?

Mikor szándékomban állt tenni egy-egy lépést, akkor ő valahogy megmakacsolta magát.

A kezem izzadt aztán meg jéghidegre váltott... ugyanezek a folyamatok a hátamon is lezajlottak...aztán a tarkómon.

Érdekes volt tudomásul venni, hogy ahogy próbálom tudatosan irányítani a testem folyamatait, ő pontosan ugyanennyi erőt fektet abba, hogy ne hagyja magát.

Azon kívül, hogy "részeges" állapotba hoz a kemo, más problémám nincs tőle, s ezért nagyon hálás vagyok.

Tegnap kijelöltük a doktornővel a CT időpontját. Február 11. Ez megint egy jó dátum... Februárban született az unokahúgom, és 11.es szám benne van az én születési dátumomban. (76.11.22) 

Most nincs bennem már gombóc sem....mert a RTG is előremutató eredményeket közölt a CT sem mutathat mást.

Itt most lesz egyben CT és csontizotóp vizsgálat is.

A csontizotóp fogja azt a titkot elárulni, hogy az áttéttel most mi a helyzet.

A RTG csontot nem tud vizsgálni.

Úgyhogy az áttét állapotát jelenleg homály fedi.

A tegnapi beszélgetésből a doktornővel, látszik, hogy egy egy szó, egy helyzet, mennyire megváltoztathatja az ember kedvét, állapotát, bizalmát... nagyon megnyugtató volt. Tudja, hogy mikor mit és hogyan kell mondani, tudja, hogy mikor minek van ott a helye.

S így könnyebb...könnyebb ezeket a napokat átélni, ezeket a rossz gondolatokat -ha még akadnak- elzavarni, elküldeni, semmisé tenni.

Egy óriási tanulság ismét, hogy a szavaknak, mozdulatoknak, arckifejezéseknek, mekkora a hatalmuk a másik felett. Mekkora erővel bírnak egy lélekre, mekkora erőket mozdíthatnak meg és rombolhatank is, hogy ha úgy tetszik.

S így mindegy, hogy ha nem engedelmeskedik a láb, vagy nem reagál a kéz...s az agy sem forog úgy, mint előtte...így mindegy, hogy negyedóra míg eljutok a konyhától az ágyig, vagy míg egyáltalán megfogalmazódik bennem a kívánság, hogy mennem kéne valamerre.... így mindegy....mert ha kapok egy jó szót..egy jó megfogalmazást, egy jó tettet...akkor minden, ami nehezemre esik, könnyűvé válik végül. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.