2013.01.15. 17:36
...B...
21:30-23:55 percig csak bambultam az ágyban.
A fiúk már aludtak.
Aztán azt vettem észre, hogy az óra hihetetlen gyorsasággal már negyed hármat mutatott....én még mindig ébren...
Igen...amire azt hittem, hogy erőt ad, sokkal jobban érintette a lelkemet, mint gondoltam volna.
Nem adott erőt akkor még, igaz, hogy nem adott tévelygő gondolatokat sem...nem tett fel kérdéseket, hogy ...én ..vajon?
Tudom, hogy úgy leszek rajta "túl", hogy "kiblogolom" magamból.
Nincs róla sok emlékem, csupán az, hogy az első osztály pár napját együtt töltöttük, aztán jöttek a szétválasztások és Ő a zenei osztályba ment.
Nyilván 8 év alatt láttuk egymást, néha talán beszéltünk is.... aztán ki erre, ki arra ment az útján.
A FB-on "találkoztam" vele újra... megjelöltük egymást, én megdicsértem, hogy milyen szép. Mert valóban SZÉP...
Mindig is abban a szerepben tudhattam, hogy ő szép és jó, és kedves.... én ezt hittem róla, én ezt tudtam róla.
A FB sok mindenre jó.... emberekkel kapcsolatot tartani, üzenni, rég nem látott barátokat fellelni, blogot írni, megosztani ezt azt......
sok mindenre jó..... és sok minden mást is ad.... olykor olyan információt, amire aztán végkép nem vagyok felkészülve.
A tegnapi blogomat mikor írtam, még nem tudtam.... a tegnapi blog arról szólt, hogy folyamatosan legyőzhetetlen vagyok...mert folyamatosan fent kell tartani a tűzet, küzdeni kell, minden egyes nap, minden egyes percében.
Ezt most is így hiszem, és most is ez a mannám! MINDENNAP!!!
....s mikor az ember szembesül egy olyan hírrel, ami alapjában megváltoztathatNÁ az addig álláspontját.... ami alapból feladhatóvá tenné a MINDENNAPOKAT...ami, alapból eltérítheti a SZENT elhatározást és a célért való küzdelmet, akkor jön rá ott, abban a kegyetlen pillanatban, hogy ezt nem lehet...hogy ezt az információt valamiért kapja.... hogy nem csupán a gyászt kell nézni ebben....habár kétségtelen, hogy tragikus...hanem azt is szükségeltetik nézni, hogy SOHA NE HÁTRÁLJUNK MEG...ahogy ő sem tette.
Egész éjjel ez kattogott bennem.... reggel úgy keltem fel, hogy mindenem, ami már régen nem, most fáj.... gyenge voltam és kiégett....egész nap feküdtem..... köhögtem, étvágyam sem volt.
Itt megint szerepe van annak, amit már tényleg oly sokszor mondtam, hogy az elme milyen hatalommal bír a test felett.
Az én elhatározásom egy csöppet sem változott...egy pillanatig sem hátrált meg ....ha ebből "lehet erőt nyerni"...hát reggelre, nyertem...bár kétségtelen, hogy előtte jól lenyomta a lelkem...jó alaposan megrágott és kiköpött ....de összekapartam magam...
Tudom, hogy a gondolatok amikor leírt szavakká formálódnak, akkor én már megkaptam a "feloldozást"... akkor kiírom magamból...akkor túl leszek egy gubancon....
Tegnap égett a mécses Érte... égett a szívem érte....
Isten Veled .....Isten VELED!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek