Tegnap este vizsgáztam.

Azt kell mondjam, hogy nagyjából és egészében, hogy van még mit gyakorolnom az ész irányította testi tünetekre.

Nem tudtam a pánikrohamon egyedül túl lépni, csak orvosi segítséggel.

Először a "szokásos" köhögésem volt, ami oly erős lett, hogy elkezdtem pánikolni, amitől viszont a tüdőm (azt éreztem) nem jut elég oxigénhez.

Zavarosan és zihálva kapkodtam a levegő után, mikor próbáltam rákoncentrálni, hogy ez csak pánik és nem érzem igazából amit érzek...nem ment.

Voltak pillanatok, mikor kezdtem megnyugodni, mikor úgy tűnt, hogy na..na....akkor alábbhagy...de mindig újra kezdődött a köhögés és ezzel együtt az az érzés, hogy megfulladok.

S bár halálfélelmem nem volt, de azért attól féltem, hogy Boti ebből megint mit fog levonni. Édes kis gyermekem annyira helytállt, mint egy igazi profi. Hozott mindent oda, segíteni akart, ott volt mellettem, nem félt egy pillanatig nem. 

Atit kérdezgette, hogy mikor jönnek már az orvosok, s ő bizony kimegy és várja őket a kapunál, hogy megmutassa, anya merre van. 

Okos nagyfiú! S bár bánt, hogy ilyeneket kell átéljen, tudom, hogy később ettől ő erősebb és még jobb ember lesz.

Mikor megérkeztek az orvosok a fejem már állt az izzadtságban. Folytonos köhögés mellett nem igen tudtam válaszolni a kérdésekre, úgyhogy Ati mutatott meg minden leletemet, és ő volt a segítségükre.

Kaptam egy tűt, amin keresztül jött a Medrol (szteroid)   és a kálcium. Közben ők méregették az oxigénszintemet, s mondták mosolyogva, hogy jobb, mint az övék :-)

A doki jó fej volt lágy hanggal közölte anyuékkal is, hogy ez csupán pánikroham. 

Csak úgy érzem, hogy nem kapok levegőt, de a vizsgálat és a műszerek alapján ez nem így volt.

Aztán elmentek az orvosok, nagyjából megnyugtattak, és kérték, hogy üljek ki a levegőre, szívjak jó mélyeket... így is tettem, s tényleg jót tett. 

Az éjjel jól telt, mélyen aludtam és nyugodt voltam.

Sok tanulsága van ennek a dolognak, ami történt tegnap. Egyrészt, hogy nem szabad még mindig dolgokat túl komolyan vennem, másrészt, hogy bizony azok a dolgok, amik megoldásra várnak, azok nem csak nekem, hanem közös feladat.

Az, hogy a lelkem megzuhant és a testem egyből produkálta a testi tüneteket azt jelenti, hogy még jobban, még nagyobb energiával kell azon dolgoznom, hogy kizárjam a negatív pillanatokat, dolgokat az életemből. 

S még az is tanulság, hogy az elmém, még mindig mekkora hatással bír, még mindig mennyi helyet követel magának az EGO...és még mindig erős.... bár ..nem legyőzhetetlen. 

Most már jól vagyok..túl vagyok dolgokon, máshogy látom, mint tegnap. Tegnap kicsit RégiRitapánikai visszajöttek....de egy éjjel elég volt ahhoz, hogy ez eltávozzon.

Régen ezek hónapokig tartottak.... úgyhogy végeredményben, örülök annak, hogy azért a lépcsőket, ha lassan és fokozatosan, de azért meglépem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.