Hogy ha két életem volna...... 

De hát pont ez van...két életem... két lényeg, két énem. 

Van egy lány, egy testvér, egy feleség, egy édesanya, egy közösségi tag, egy kolléga, egy barát....

Az egyik énem ...nem foglalkozik azzal, hogy mi van "belül" ...ez az énem fekszik, kel, takarít, szervez, tervez szeret, örül, ...teszi a mindennapi dolgát és nagyon boldog.

A másik énem pedig ezerrel munkálkodik azon, hogy tiszta legyen a szervezete... ez az énem folyamatos tanulásban van, folyamatos tér nyitásban, önismereti fejlesztésben és egy másik olyan állapotban, ami egy tisztább tudati állapotot alkot meg naponta...és ez az énem is nagyon boldog.

Ez a két ismerős...egy testeben van és egy lélekben is..még a célja is egy és a tudatossága is, csupán egy dolog az, ami különböző és az a CSÜTÖRTÖK(ök)

Mert az egyik, ugye részt vesz a csütörtökökben...az azt megelőző szerdákban, ami teljes meditációval telik, és az az énem hajtja a tisztaság felé a szervezetemet.

A másik énem, pedig az, akit talán lehet, hogy még az EGO irányít... de egyenlőre még figyelő felügyelettel

Folyamatos tettvágya van és bizonyítási erő hajtja.

A két énem nem szokott összecsapni...nem versenyez egymással és nem erőszakolják rá egymásra a saját akaratukat, egyszerűen éldegélnek egymás mellett...

Kérdés, hogy ennek a két énemnek vajon meddig lesz külön létjogosultsága, vagy élhet-e bennem ez a kettősség?

Probléma, hogy ketten vannak? 

Probléma, hogy még van tettvágyam, hogy nem csak a gyógyulásra koncentrálok? Probléma, hogy más felé is irányul az energiám?

Úgy gondolom, hogy nem. Mert engem ez is hajt előre, ez is inspirál, ez is motivál..gyógyít

Nagyon élvezem a csendet...élvezem, hogy ha meggyújtom a gyertyámat és leülök meditálni, mikor utazok a zene hatására és egyre mélyebben és mélyebben benne vagyok önmagamban. Mikor látom a testem tisztulását, mikor látom, hogy alakulnak a dolgaim, és jó irányba haladok.

De bevallom, hogy élvezem a pörgést is, mikor lehet tervezni és szervezni..mikor ötletelni hagynak, mikor meghallgatnak és mikor olykor bele lehet menni egy-egy "szellemi" párbajba.

Miért is gondoljuk, hogy minden ami a gyógyuláshoz vezet, az egyfajta vezeklés? Miért nem lehet ÉLNI és gyógyulni egyszerre?

Miért is kéne kizárnom önmagamat a saját életemből? 

Ez is olyan, mint az orvoslás... a keleti tant a nyugati orvoslással párhuzamosan a testem felé fordítva, tudom, hogy jó eredményt hoz. 

Akkor a meditáció és a "pörgés" -ami már korántsem olyan, mint régebben volt, hiszen tudom, hogy hol a határ- miért is zárja ki egymást?

Szükségem van arra, hogy tegyek valamit...és a tetteim pozitív élményt okoznak, és ha pozitív élményt okoznak, akkor csak jó lehet. 

Bízom magamban, és bízom abban, hogy megtalálom a két énem között azt a hidat, ami nem elválasztja végül, hanem összehozza a két létemet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.