Hiszem, hogy a kedvesség nagyobb ösztönző erő, mint maga az erőfitogtatás. Tudom,hogy egy mosollyal többet érhetek el, mint egy magam által hitt igazságban és annak erőszakos fitoktatásában.

Ha szépen, puhán, alázattal "tanítok" akkor vajon a "diák" meglátja a lényeget? Vagy csupán azt gondolja, hogy elgyengült vagyok és engem lehet ide oda rángatni?

Melyik jobb? A keménység, vagy a kedvesség? A fizikai erő vagy a lelki támogatás?

Régen, az ajtócsapkodást választottam, a kiabálást, a magam igazát minden áron tűzön vízen át. Hát ...nem mindig jártam sikerrel...sőt...az esetek többségében sokkal nagyobb energiámba telt, míg feldúlt lelkemet lenyugtattam és kiharcoltam azt, amiről talán tudtam is...hogy nem mindig fedi a valóságot.

Akkor jó valami, hogy ha én készítem, teremtem, álmodom, csinálom meg..ez volt az én elképzelésem.

Ma már igen nevetségesnek tartom ezt az elképzelést.

Ma rá kellett döbbennem arra, hogy bizony még mindig vannak bennem foszlányok a régi énemből és talán a "csengő" pofonok is ezért jönnek. ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!

Nem Te vagy a világ közepe.

Szeretnék egy időgépet....lehetséges? Szeretnék visszamenni.... jóvá tenni, jobbá tenni....

Akkor fogok tanulni? Megtanulom az összes leckét, amit most belém sulykol az élet?

Nem tennék én semmi mást, csak beülnék...visszapötyögném a dátumot....és csak egyszer átölelném magam, megsimogatnám a hajamat és óvatosan a fülembe súgnám..."NAGYON ROSSZ ÚTON JÁRSZ"

Vajon elhinném magamnak? Lenne mód kérni, hogy indokoljam meg?

hm.... ma azon gondolkodtam - egy ismerős találkozása révén-  hogy mennyit ér, hogy szoknyát hordok, hogy vékonyabb vagyok, hogy kilátok a saját arcomból háj nélkül, hogy nem XXL-es ruhát hordok?

SEMMIT!  Nekem így semmit.... nem vagyok boldog tőle ugyan is.... Nem érdekelnek a kedves pillantások, a "bókok" az, hogy tudok öltözködni... Nem számít....

Ilyen áron nem....

Persze...nyilván élveznem kéne.... MOST....de nem mindig megy... a ragyogásnak néha kell egy mattabb, egy kevésbé csillogó része..... KELL...éreznem kell, hogy noha megküzdöttem ezért, és még saját erőmből is, és akaratomból....de mi volt a kiinduló pont?

Na......pontosan ezért nem tudom még élvezni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.