Reggel úgy ébredtem, hogy éreztem zsibog a jobb karom... szinte az ujjaim végét sem éreztem.... 

Finomat óvatosan kihúztam a karomat Boti feje alól és néztem, ahogy édesen alszik, csücsöri száján fütyül a lélegzet...

6:36 ...mit keresek én fent ilyen korán? Főleg, hogy bőven éjfél után hajtottam álomra a fejemet.... 

Betettem a 2 perces önkezelő CD-t és elkezdtem a szokásos napi másfél-két órás kezelésemet...mire véget ért megint a csontjaimban fáztam és a következő másfél órát azzal töltöttem, hogy próbáltam megfékezni a köhögésemet és az azzal járó "kiadásokat" kevés sikerrel. Most már tudom, hogy milyen, hogy ha az ember gyomorsavat érez a szájában.... 

Így indult a mai napom....

A délelőtt sem hozott igazi áttörést, mert egész délelőtt feküdtem...olyan gyengének éreztem magam..fáradt vagy fásult? Nem tudom.... Inkább fáradt... A fásultság az, amin tudok segíteni, javítani és most komoly erőfeszítésembe is kerül...néha fogcsikorgatva , de mosolygok.... mert ha az arcom mosolyog akkor a lelkem is előbb utóbb mosolyra fakad. 

Így megy ez.... Nem..nem mondom, hogy mostanában minden csúcs szuper.... mert nem....de ezzel együtt tudom a dolgom, a helyem, a célom...legfőképp a célom. 

Most már én is azt gondolom, hogy nem szabad ezt sem álarc mögé rejteni...ha sírok, akkor sírok, ha mosoly van, akkor mosoly van. Eltelt 6 hónap a diagnózis felállítása óta és .... bizony...elfáradok....  Ez természetes..ez ezzel jár.... 

Ma a családomon és a régi barátokon kívül egy embernek örültem igazán őszintén, de vele sem tudtam egy szót sem beszélni.... találkoztunk egy tized másodpercre...aztán eltűnt a szemem elől. 

.....

Van olyan, hogy "erőbolt"? jó lenne egy szatyornyi erőt hazacipelni.... kéne, mert nagyon üresedik a polc... Ezt az erőt sok mindenre lehet használni .... 

Mondjuk, hogy hiányzik a tavasz, a csicsergés, a zsibogás.... a napfény, csiklandozó, lágyan simogató...tényleg lelket feltöltő napsugarak.... 

Láttam ma az emberek arcán ugyanazt az elfáradást, ugyanazt a küzdést, célok hajkurászását....volt, aki inkább meglapulna az elkövetkező időszakban, és van, aki keresi, kaparja önmagát..

Azt hiszem, hogy sosem éreztem ezt az érzést...de most nagyon szeretnék elfutni, elmenekülni, testet cserélni.... valahogy leradírozni ezt az egész elmúlt 6 hónapot.... 

Tudom, hogy ezt így nem lehet...tudom, hogy ez első olvasatra megfutamodásként hangzik...de nem az... Csupán úgy érzem ,hogy ez kissé útvesztő amin járok most....és egyenlőre nem találom a kiutat...de ezzel párhuzamosan nem azt jelenti, hogy nem élvezem az utat, amin járni adatott. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.