30 évesen az volt a véleményem, hogy nem kötök új barátságokat. Nekem a barátsághoz sok év, tapasztalat, oda-vissza élmények, érzelmek kellenek.

Ma már máshogy gondolom, de csupán csak az időtartamot csökkentem.

Az elmúlt 6-7 hónap sok mindenre megtanított, sok új ablakot nyitott erre a világra... Olyan ablakok ezek, amiket nem láttam eddig.... vagy csak nekem voltak láthatatlanok? Nem mindegy.

Ott voltak ezek, és az ablak mellett, ajtók is, amik nyitva vártak idáig is...csak valahogy nem akaródzott belépni.

Olyan hülyeségeket állít fel magának az ember.... mi az, hogy nem kötök új barátságokat? Hát hogyne kötnék...először is ott vagyok én.... nekem is meg kellett ismernem magamat... nekem is barátságot kellett kötni önmagammal.

Az elmúlt hetekben, hónapokban, a távoli rokonokból közeli BARÁTOK lettek...a szomszédok is átlényegültek BARÁTTÁ, a régi szerelmek, kollégák között is találtam BARÁTOT,  és új emberekben is BARÁTRA leltem.

Ma egy BARÁTOM nekem adta a fél pár kesztyűjét, hogy ne fázzon a kezem.... Ennek számomra nem tárgyi jelentése van, sokkal inkább mélyebb lelki kapocs, ami már idáig is ott lapult mindkettőnkben.

Ő (is) velem van...szinte napi szinten, mellettem áll...kérdez, imát mormol, gondolatai eljutnak hozzám.

Az, hogy ezen az úton lehetek, nem csupán magamnak köszönhetem. A BARÁTOK régiek, újak, csendesek, halkak...mind mind velem vannak, terelnek engem... nap, mint nap.

Nem tagadom...az elmúlt napok megrántották a lelkemet....  magam sem tudom az okát. Onnan tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy nem azt kaptam ezektől az emberektől, hogy "jajj szedjem össze magam", hanem megértést, figyelmet.

"kapkodjam be a leszarom tablettát" ezt a mondatot kaptam egy BARÁTTÓL, akivel egy éve még nem is beszéltem.....

Milyen operát szerez az élet?

Ahol van sötétség, ott minden esetben lesz egy apró pici rés...ahol bevilágít a fény, a nap.... és minél jobban figyelünk annál jobban tágulhat ez a piciny lyuk... csak be kell engedni a fényt..csak bízni kell, hogy tud magának utat vágni...hogy van annyira erős, hogy lerombolja a sötét falakat....

Azt hiszem, hogy már omladoznak a falak.... és tisztul a kép....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.