Ma már felmerészkedtem a netre... google... keresés.... "hogyan múlik el az áttét" ? kérdéssel indult a keresés. 

Kiadott egy halom oldalt...és megakadt a szemem egyen... tüdőrák... 

Olvasgattam, vizsgálgattam..tünete, kórisme, megoldás....

A tüneteknél sok mindenre magamra ismertem..főleg a rekedtség szónál.... a köhögés és a nehézlégzés kifejezéseknél is. Oké, ezt tudtam idáig is.... jöhet a megoldás.... rákklikkelek, erre elmegy a net. 

Megnézem a csatlakozót... vizsgálom mi lehet a gond, majd pár perc múlva újra indul a világháló és én újra beírom, amit keresni akartam.... google...stb...

Újra ugyanazon az oldalon találtam magam...és mi történik? Megint elment a net. 

Akkor vessünk számot azzal, hogy fentről nem akarják, hogy én ezt megnézzem... hogy most foglalkozzak ezzel... rendben, fejet hajtok. 

Újabb útmutatás, amit kaptam, de most figyelembe is vettem a jeleket.

Jövőhét keddtől 8 napon át kezelnek engem a Prana Nadi kezelőben... ez az ún. 8napos kezelés, csak tumoros betegek részére van.

Két út van ebben a kezelésben.... az első, hogy a végstádiumosoknak megkönnyíti az elmenetelt, a gyógyulni kívánoknak pedig felgyorsítja a gyógyulási folyamatot. Ez utóbbi lennék én.

Féltem ettől, mert úgy tekintettem rá eddig, mint egy jótékony eutanáziára... bár nem az, viszont úgy gondolom, hogy meg kell tennem ezt magamért.

......

Ma elbúcsúztam és útjára engedtem többed magammal "mamácskát". Nem tagadom, hogy sírtam , de közben tisztultam is. Egy pillanatig sem gondoltam a saját dolgomra, csak néztem a lányai arcát, az unokái könnyes tekintetét. Túl tettem magamat azon, hogy miért, meg hogy a sors igazságtalan.... mindenkinek meg van írva a vége...de addig is ki kell használni minden pillanatot. 

Nem ezért, hanem mert már vágyódásom volt, ma apukámat szorosan megöleltem és éreztem, hogy tényleg együtt dobban a szívünk. 

A mai búcsúztató is sok mindenre rávilágított... de elsősorban arra, hogy mennyire nem fontos semmi, csak a szeretet .

Egy ölelés, egy csók, egy puszi, egy mosoly sokkal nagyobb és mélyebb nyomot hagy, mint bármi más ezen a Földön. 

Sosem tudhatjuk, hogy mikor lesz az utolsó ölelés, csók, puszi, mosoly......

Ma elengedtem..őt és egy kicsit magamból is elengedtem az állapotot...

....semmit soha ne vegyünk természetesnek..... SOHA!

Nem fejeztem be még így blogot....de most leírom... ölelgessetek...szeretgessetek, csókoljatok, pusziljatok...és mondjátok ki, amit érzetek!!! 

Ölellek Titeket

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.