2013.04.29. 15:09
Négy kéz, két szív
Amikor elhangzik a nem fog fájni mondat, akkor az ember hátradől, hogy ez a hét nem lesz annyira vészes. Fájdalom nem lesz , csak a család hiányzik, de ők pokolira.
Hétfőn megkaptam magam mellé Mikrobit és vele együtt éltem az életemet csütörtökig. Ő volt hivatott belőlem kiszívni az utolsó cseppig is a tüdőmben felgyülemlett folyadékmennyiséget...nem volt kevés..
Mikrobi annyira mellém nőtt, hogy 24 órán keresztül élveztem a társaságát, nap mint nap.
A mellékhelyiségre engedéllyel mehettem ki, mert akkor lecsatoltak új "barátom" mellől.
Azt gondoltam, hogy az lesz a legrosszabb, hogy kórházi ágyhoz vagyok kötve.....
A napok viszonylag gyorsan teltek...eljött a szerda.
CZ.I. doktornő hozott kis tálkát, no meg morgó nővért.... akinek úgy hiszem fogalma sincs az empátia kifejezésről....
"Ezt nem szokták érezni, úgyhogy nem lesz gond " - mondta ő...és elmesélte, hogy a következő 1 órám abból fog állni, hogy 20 perc jobb oldal, baloldal , háton fekvés, hogy a ragasztó folyadék egyenletesen tudjon a mellhártyán dolgozni és megtapasztani azt, ezzel meggátolva a leendő folyadék termelést.
Mivel be voltam hétfő óta csövezve, így a csőbe adták az anyagot...pár másodperc múlva megfordult a világ...
Azt gondolom, hogy idáig nagyon jól vettem az akadályokat, nem nyávogtam, nem toporzékoltam, nem voltak különösebb fájdalmak...ha voltak is...megbirkóztam velük.... de ott...a pokol kapujában álltam egy pillanat alatt.
Ahogy a ragasztó anyag a mellhártyámhoz ért és nekem hátamra kellett feküdnöm olyan iszonyatos fájdalmat éreztem, hogy szó szerint a falat kapartam.
Üvöltöttem, pár másodperc alatt levert a víz és olyan volt, mintha egy kilyukadt vízágyban feküdnék.... nem tudtam mást kinyögni, csak hogy nagyon, nagyon fáj.....
Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, hogy a föld az éggel egybeér, hogy innen én nem kelek fel. A mellkasom mintha tűpárna volna, de tű helyett kardokat éreztem...
"számoljon" - jött a "segítség" a nővérkétől..... - én meg kérdeztem, bőgve, hogy miért az segít?
A doktornőn láttam a riadalmat, máris hívta GG doktornőt, aki mintha varázscipője lenne, mint Dorothynak máris ott termett mellettem.
Úgy éreztem, hogy két oldalról jön a nyugtató és a fájdalomcsillapító.....
A húsz perc még nem telt le...az első nyomorult húsz percből még nekem órák voltak....
Ha felkelek...nem ér semmit az egész és mindent ismételni kell.... iszonyat akaraterő kellett ahhoz, hogy fekve maradjak.
- Forgassuk át jobb oldalra, had kapjon levegőt az egészséges tüdővel..aztán jöhet a bal oldal, az megint rossz lesz kicsit... - mondta GG doktornő....de nekem volt, hogy percek estek ki.
Arra emlékszem, hogy iszonyat zihálva vettem a levegőt és könyörögtem a doktornőKnek, hogy ne hagyjanak ott. Velem voltak, simogattak, nyugtatgattak.
Az, ami másnak meg sem kottyan, nekem egy csúszda volt a pokol fenekére.... eltelt egy óra....másfél...és én elaludtam...
A levegővétel is komoly nehézségeket okozott, és nagyon nagyon nagy fájdalmakat.
Délután mikor magamhoz tértem, egy merő izzadás volt mindenem...... a szobatársak pisiltettek meg (három több, mint nyugdíjas néni) óvtak, vigyáztak rám...szerettek. Én voltam A GYEREK :-)
Szerda este még benéztek a doktornők, mosolyogva fogadtam őket, de még lelkierőm nem volt elnézést kérni.
Csütörtökön eljött a pillanat, hogy mikrobit lekapcsolták mellőlem és egész éjjel csupán 100 ml folyadékot termelt a tüdőm, úgyhogy a csövet is kihúzták délután.
A harc, amit a ragasztó anyaggal vívtam végül meghozta eredményét, mert a folyadék nem termelődik tovább.
8 hónapja megy ez a néha idegőrlő, máskor könnyedebb csata, amit önmagammal vívok. Bizton állíthatom, hogy innen csak felfelé van út.
Ez a mélység nekem azt hivatott mutatni, hogy hálát adhatok a magasságosnak, hogy idáig szinte fájdalom nélkül meneteltem.
Hálát adok...Hálát mindenkinek, mindennek ami és aki körülvesz és mellettem áll.
Négy kéz és két szív.... ők az én orvosaim Dr. Gálffy Gabriella és Dr. Czaller Ibolya
KÖSZÖNÖM!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek