Hosszú hetek óta, ma arra ébredtem újra, hogy tele vagyok tényleges friss energiával, tényleges jó kedvvel, tényleges tettvággyal.

Rég nem éreztem már ezt. 

Pár hete azt gondoltam, hogy a napfény az, ami hiányzik igazán és ettől vagyok lemerülve, mint a zsebtelep...aztán ugye kiderült, hogy kalodában van a tüdőm a víz által és e miatt éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel. 

...és megint a megérzés...eltelt újabb két hét az első leszívás után és megint ugyanaz a nem kapok rendesen levegőt érzés.... 

A megérzésem nem csalatkozott.... újra leszívás...most cseppet több és egy héttel több "elfoglaltság" 

Túl vagyok ezen is. 

Most ez az érzés leírhatatlan. Kapok levegőt, nem kapkodok...néha meg, megállok egy séta alkalmával ..tán le is ülök, pihenni...talán néha sípol a torkom mikor levegőt veszek.... köhögés is van, meg némi, hangyányi fájdalom a csontban...de kit érdekel?

Kapok levegőt és kész! Nem fekszem, nem rossz a közérzetem és mosoly van meg huncutság a családdal. 

Mikor elmentünk az ONKO TEAM-hez ők azt mondták, hogy kb 10-15 minőségi évet tudnak garantálni. Kinevettem őket.... de most feltenném a kérdést..mi számít minőségi életnek?

Ha ezek a tünetek vannak, de élvezem a napsütést? vagy..ha ilyen tünetek vannak, de nincs rosszkedvem? 

....vagy, onnan számít a 10-15 minőségi év, mikortól gyógyult leszek? Az vicces lenne. 

Emlékszem ott ültünk a sok orvos között...rezzenéstelen fa arccal közölték ezt... én meg szó szerint kiröhögtem őket....mire közölte az egyik orvos, hogy "maga milyen jó kedvű..milyen erős...."

Naná...miért is ne? Van egy gebasz a tüdőmön...de a föld ugyanolyan sebességgel forog... az eső ugyanúgy esik tovább...a nap ugyanazzal a melegséggel ölel át. 

S különben is...nem vagyunk, mind halálra ítélve, mikor megszületünk? De....

Más kérdés úgy élni még 10-15 évet, hogy kórházba kell járjak és állandó felügyelet alatt legyek, ne szüljek egy kisgyereket még, talán ne dolgozzak..... Na..ez nekem nem minőségi élet....  

Mondanám, hogy vissza akarom kapni a régi életemet...de nem így van... amit vissza akarok kapni az az egészség...semmi más. Erre vágyom... ezt kéne megtenni a LOVIN...vagy megjátszani szerencsejátékkal... lehet ilyen tétet tenni  valahol, anélkül, hogy eladnám a lelkem az ördögnek?

Volt, hogy amiatt sírtam, hogy szegény Boti milyen anyukája van ...így? Fekve...lassan, zihálva.... de ezen túltettem magam...mert ő nem ezt látja...  Ő ezen bőven túl lát, túl érez... és bőven, bőven túl szeret engem! 

Hát akkor??...irány a napfény..irány séta...irány a levegőkapkodás nélküli élet! 

...aztán meg....annyi van, amennyi van.....  mindennap mi formáljuk a sorsunkat :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.