2013.07.16. 10:10
....én talán így képzelem.....
Hiányzik...veszettül hiányzik.
A szuszogása, a kis pillái, ahogy rám néznek...simogató kezei.... ölelése és aggódó tekintete.
Egy hétig most a papánál van. Jó helyen, biztonságban, teli csuda jó programokkal.
Most nem hallja, hogy köhögök, hogy öklendezem...nem látja, hogy lassú vagyok.... pihen. Kell neki. A kis lelke sok mindent elbír, de meddig?
Vajon hogy láthat ő engem?
Talán így?
Sugár Boti vagyok.... majdnem 6 éves. Anyukám beteg. A betegsége neve Rák, nekem vicces volt az elején, mert az egy állat.
Kértem, hogy a szülinapomra gyógyuljon meg, mert tavaly is remek szülinapot varázsolt a kertbe. Régen sokat mentünk, sokat csikizett...sokat nevettünk együtt.
Most sokat pihen. Én szoktam neki segíteni. Valamelyik nap elmosogattam és utána összeporszívóztam. Anya nagyon büszke volt rám és apa is.
Anyuhoz bújok, de néha félve,mert félek, hogy fáj neki. Éjjel, van, hogy anyát véletlenül megrúgom.... és akkor anyának ez fáj. De nem szól érte, nem szid le, csak kér, újra és újra, hogy finoman a lábakkal.
Mikor hazajövök, mindig az az első, hogy megpuszilom....van, hogy fekszik, akkor mellébújok...ha jobban van és ücsörög, akkor is odabújok hozzá.
Este én segítek teríteni, mert van, hogy anya egy tányért sem bír el. Aztán mégis odacammog és leül velünk vacsorázni. Mindig azt mondja, hogy ilyenkor ne szóljon a tévé, legalább egyszer egy nap együnk együtt. Mindig megkérdezi, hogy kinek milyen napja volt? Én akkor mindig elmondom, hogy hölgyeké az elsőbbség...hagyom, hogy elmondja azt, hogy neki milyen napja volt, aztán apa is beszámol, utána jövök én. Van, hogy engedi, hogy gyertya is égjen az asztalon, akkor én szoktam elfújni.
Este felmegyünk és anyával kártyázni szoktunk az ágyban. Van, mikor apa is jön, de néha sok dolga van még és lent marad dolgozni.
Miután majdnem mindig én nyerem a kártyacsatákat, lefekszünk aludni és összebújunk. Akkor jön a mondatunk, hogy "álmodj szépeket, felhőtlen kék eget" minden este ezzel alszunk el.
Anya régen erősebb volt, sokat bicikliztünk, sokat kirándultunk.
Nem bánom, hogy most nem megyünk, anya megígérte, hogy megpróbál meggyógyulni a szülinapomig. Én vigyázok rá...
--------------
Talán így lát engem.... soha egy szóval nem hibáztat, hogy ha nem tudok vele kimenni, vagy festeni, vagy bújócskázni....
Rám néz és annyit mond....semmi baj anya... pihenjél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csamó 2013.07.16. 13:42:08
"A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos." Akkor a TE kisfiad a TE csodád!
Utolsó kommentek