Miután hazajöttem, csörgött a telefonom. Egy kollégám keresett. Azért hívott, mert ő ismert egy természetgyógyász/belgyógyászt , akihez feltétlen el kell mennem.

Erika itt jött a képbe. 

Még aznap találkoztunk, ő megvizsgált, beszélgettünk sokat. Ő mondta először, hogy nem nézek ki egyáltalán betegnek, sőt.... 

Megbeszéltük a kezeléseket. 

Sok mindent "tudtam" akkor már, és sok mindenki jött a tényleg jobbnál jobb ötleteivel, szeretetével. Könyvek, filmek, irományok, levek amit inni KELL , gyógyszerek, gombák, amit szedni kell. 

Egy pillanatra becsuktam a szemem és azt láttam, hogy Rita körül csak tabletták és folyadékok, könyvek és megoldások lebegnek. 

Elvesztem. 

Nagyon nehéz megtalálni azt az utat, amin végül elindultam. A családi nyomástól a barátok ötleteléséig, az orvosi szigortól az alternatív megoldásokig minden. 

Szelektálni úgy, hogy ne bánts meg mást.... s közben azért mindenki odabiggyeszti, hogy EZ A TE DÖNTÉSED!

Hát...épp ettől olyan rohadt nehéz. Az én döntésem, az én életem. De mi van, ha rosszul döntött? 

Nem dönthetsz rosszul - jött a válasz.... de...mi van, ha mégis? Egy életem van... -elvileg- és itt a Boti, Ati...az életem, a terveim... a céljaim. Mi lesz így? 

Abban az időben nagyon elvesztem..nagyon sokat sírtam és nagyon nem tudtam, hogy merre is van az előre.

Emlékszem ,hogy volt olyan éjjel, hogy csak néztem a fiúkat és bőgtem az ágyon....mert a gondolatok..jöttek... és nem nagyon hagyták, hogy tisztuljak... 

Félelmet okoztak és  bizonytalanságot hoztak. Mi van, ha nem jó dolgokat szedek, mi van, hogy ha mást is lehetne, mi van, hogy ha a másik gombát kéne, mi van, hogy HAAAAAAAAAAA?

Így telt pár nap.... jó pár nap. 

Aztán kaptam egy könyvet (Éld az életed) és nekem mindent megváltoztatott. Elolvastam...átéreztem, átéltem...és csökkent a félelem, tudatosult az útválasztás.

Mivel, tényleg senki nem akartam megbántani, így minden tanácsot elfogadtam, utánaolvasta , rágtam, de már tudatosan VÁLASZTOTTAM.

Erika mellett még egy természetgyógyászt felkerestünk Gyuszi "bácsit". 

Nála megközelítőleg 3 alkalommal voltunk, ő energizált engem. 

Erika, pedig adta nekem heti három alkalommal a C vitamin kúrát.

Úgy éreztem, hogy szkeptikusok vannak körülöttem, de mivel még -utóbb kiderült- a pathológiai szövettan eredményére vártunk, így belefért még, hogy közben is támogassam a szervezetemet.

A kezdettől fogva áttértem makrobiotikus táplálkozásra. Nagyon kemény volt az elején, annak aki vajas kenyereket evett, felvágottal, sajttal...stb...

Az első 8-9 hét csak ZÖLDSÉGRŐL szólt... mit mondjak...olvadtak a kilók...aminek valószínű, hogy korábban nagyon örültem volna...

Most naponta kérdeztem, hogy ugye nem az "állapot" miatt fogyok? De nem... mert ez nem fogyaszt.... ez a megváltozott étrend miatt van. 

Atit kértem, hogy naponta mondja, hogy kövér vagyok :-)

Míg én lelkesen vonultam hetente több alkalommal Diósdra a C vitamin kúrára, addig a szövettan már is megérkezett és a doktornő behívatott minket. 

Folyt. köv. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.