2012.11.16. 12:03
október 18.
Reggel kilencre kaptunk időpontot az új orvoshoz.
Képzelhetitek. Nyilván Rettegtem. Na, vajon ő mit mond?
Minden leletemet, minden papíromat összeraktam reggel és már indultunk is a SOTE tüdőklinikájára.
Új volt minden. Új emberek, új érzések, új nővérek, új eljárások.
Egyből el kellett mennem RTG-re. A hölgy kérdezte tőlem, hogy hány éves vagyok? Elmondtam. Kérdezi, hány éve dohányzik? Mondtam, hogy sosem dohányoztam, illetve régen a bulikban, de életemben összesen, ha elszívtam két doboz cigit.
Akkor felnézett rám... végig mért. Egy szó hagyta el a száját : "nem értem" Mondtam, hogy na, akkor ketten vagyunk, mert én sem.
Beálltam, lefényképezett sokszor, innen-onnan. Már nem is számoltam hányadik RTG felvétel az elmúlt 2-3 hónapban.
Leültünk és vártuk a doktornőt. Az asszisztense felhívta a figyelmünket, hogy sokat kell majd várni, úgyhogy legyünk türelemmel.
Kis idő múlva, aztán megérkezett a doktornő, az egész várót mosoly borította el. Behívott minket, leültünk és ő átolvasott mindent, megnézett mindent, megkérdezett mindent.
Azt mondta, hogy a mai RTG alapján még mindig tüdőgyulladást mondana, ha nem tudná, hogy mi a helyzet.
Döbbenet...ennyire nem látszik, gondoltam. De ki is mondta ezt.
Nem mondott semmi rosszat vagy jót.
Miután minden kérdést egymásnak feltettünk, ő elmondta, hogy mi várható.
KEMO, SUGÁR, MŰTÉT
Ez a sorrend , nyilván a kezelésektől függ és hogy hogyan reagálok ezekre.
Mondtam, hogy erős vagyok és sziklaszilárd. :-)
Sunyi módon azért megkérdeztem tőle, hogy mi lesz a gyerekvállalással? Igazából, ezt a kérdést azért tettem fel, mert kíváncsi voltam arra, hogy mit reagál. Ebből le tudom szűrni, hogy ő mit gondol, esetleg miben bízik.
Ha azt mondja, hogy ezt abszolúte felejtsem el..esélytelen, akkor nem bízik a gyógyulásban... ha azt, hogy várjunk még vele, akkor igen. Ez csupán az én logikám.
A második hangzott el. :-)
A kemo hatásait pro-kontra ecsetelte nekem. Mindenre, amire csak tudott felkészített elméletileg.
Október 18. Az első kemo napja.
Másfél hét- gondoltam. Másfél hétig még én leszek az, aki most vagyok..hogy utána mi lesz???
Elköszöntünk.
Egyfolytában az járt az eszembe, hogy milyen más, hogy így hallok ezekről, és milyen más, ha rám hozzák a frászt.
Minden okkal történik. Minden.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lesz a kemo után? Milyen lesz a szervezetem, mi változik, mikor hullik a hajam, kihullik-e? Hogy viselem, milyen lesz a körülmény?
és a kérdés...mennyire ártok vagy használok magamnak ezzel?
Ma, már tudom a válaszok egy részét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek