Tegnap reggel az autónk azt gondolta, hogy ő ma nem viszi sem Botit oviba, sem Atit dolgozni. 

Egész napos szabadságot vett igénybe, ami valószínűleg meg lesz hosszabbítva, sokunk bánatára.

Ati is ideges volt, rám is átragadt a feszültség minimális szikrája.

Délelőtt meditációval telt, és öngyógyítással. 

Az öngyógyítást nem a törpék, hanem a barátok végezték. Behunytam a szemem és láttam, ahogy csorognak le a barátok, rokonok, apró zseblámpával, csákányokkal, pici létrákkal.

Mindenki ott volt. Mindenki segített. Aztán a meditációs gyakorlaton tegnap, színek vettek körül és meleg levegőt éreztem magam körül. 

Beussal, tegnap délután generációs stresszt oldottunk.

Az oldás során olyan dolgok láttak napvilágot, amit valahol tudtam, csak nem mondtam ki, még magamnak sem.

Ebből látszik, hogy kell nekem a kineziológia (is). Az izmaim nem is nagyon akartak felelni a némán feltett kérdésekre. Az eleje döcögött. Aztán a testem és a lelkem megérett a válaszokra.  Akkor fordult elő először, hogy sírtam. 

Sok minden más mellett a kudarc élmény is felszínre került. Ez, az, ami egész életemet végigkísérte, legalábbis én így éreztem. Hiába oldódott meg végül a problémás dolog...mégis a kudarc sokszor lebénított.

A kudarc okozza a halálfélelmet is néha.... tegnap, ahogy ezt kimondtam, záporozni kezdtek a könnyeim.

Este, aztán Viki oldott még rajtam egy teljes kezeléssel, és éreztem, hogy a testem, lelkem felszabadult.

A kineziológia és a prana nadi együttes hatása olyan dolgokat emel fel bennem, ami valahol nagyon nagyon mélyen volt elásva. Néha fájdalmas, néha rettegéssel tölt el, de az út végére kell járni. A legtöbb alkalommal azonban egekig emel! 

Este még hallgattam Balogh Bélát, ami Erikától kaptam, és minden éjjel arra alszom el. Sőt, Boti is beteszi a fülébe és hallgatja. :-) Sokszor aludt már el rajta.

Az éjjel viszonylag jól telt, feszültségmentesen! 

Reggel kinyitottam a szemem és az első mondat az volt, hogy történjen bármi is, ma SZUPER NAPOM LESZ! 

Fogmosás, arcra egy kis festék, farmer, ing - hogy a RTG-en könnyebb legyen a vetkőzés- csizma.

Elindultunk. 

Nem sokat beszélgettünk az autóban, ilyenkor valahogy nem megy. Én próbáltam még koncentrálni, de elvesztem a reggeli ködös tájban.

Az autó befordult a parkolóba én kiszálltam és bementem a felvételi irodába. 

Utána következett a kemos szobába, a Katika bekötötte a branüllt - nem tudom hogy kell írni...és meg sem akarom tanulni leírni helyesen - indulás...RTG, EKG, vérlelet várása.

Az egész procedúra nem volt félóra. Aztán emeletre fel, és kerestük Gabi doktornőt. 

Az a várakozás, míg ő rábólint, hogy mehet a mai adag....pfff az a sok. Ez is volt egy bő háromnegyed óra. 

Megnézte a vérleletemet, a RTG felvételt, az EKG-t. Felkészült, kérdezte - és én egy mosollyal válaszoltam. 

Megkérdezte a közérzetemet, kicsit mindig ilyenkor beszélgetünk is...nekem ez lélekápolás is. 

Aztán a RTG felvételnél felhívta a figyelmünket arra, hogy változást ő megint lát, bár nem akkorát mint múltkor, de határozottan ott van.

Nem lemenetem, hanem leszálltam szárnyakkal az első emeletről, beviharzottam a kemos szobába és indult az adagolás.

Már az elsőben benne volt az álmosító folyadék, úgyhogy gyakorlatilag 3,5 óra múlva arra ébredtem, hogy senki nincs már a teremben csak én. 

Aludtam..megint. 

Mikor Katika lekötött, vissza kellett még mennem a lázlapot visszavinnem és kaptam megint egy megelőző injekciót a fehérvérsejt okán. 

Ati, pont akkor fordult be az autóval - dolgozott, míg én aludtam- 

Kissé kóválygós voltam - mint egy jó buli után- Ati besegített az autóba és indultunk hazafelé. 

Rengeteg sms-t , telefont kaptam tőletek ma is. Mire hazajöttem, 42 üzenet várt, hogy egész nap rám gondoltatok.

Most, hogy írom ezeket a sorokat, megközelítőleg 7 emberrel chatelek egyszerre. :-) mindig jönnek új és új emberek, akik érdeklődnek, drukkolnak, szorítanak, mellettem állnak, ölelnek. 

KÖSZÖNÖM! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.