Mit hogy lehet megoldani - gondolkodom félálomban

Meg lehet oldani bármit is erővel?  ezen kattogok...

Erő, erőszak.... téblábolok a gondolataim között, hogy vajon erőből meg lehet-e változtatni a világot, a világunkat?

Hát, persze, hogy kell erő. Hiszen az elhatározások megszületnek a szívben, ledolgozza az agy és támaszt nyújt hozzá az erő.

Az akaraterő. Ez is egyfajta erő. A szívemben is van erő, hiszen van olyan szeretetem, ami erőből születik.

Kell erő, azokat szeretni, akik felé esetlegesen nem olyan érzések irányítódnak.S itt már ilyenkor társul hívom a megbocsájtást is. 

Nyitott szemmel kell járjak, ehhez is erő kell. ...mert ...jó lenne bizony becsukni és vissza.....vissza menni mondjuk májusig, amíg nem éreztem fájdalmat, nem hallottam még arról, hogy kemoszoba, hogy mi az, mikor az ember vénája már nem bír el több tűt. 

Amit most olvasok könyv...nagyon jó és ismét köszönöm, hogy a kerítésre akasztotta egy jó lélek. 

Egy indiai nőről szól, aki meghalt, hogy újra éljen.

Ez így elég bizarr, tudom.

Ő végstádiumban volt, és minden lehetséges szerve felmondta a szolgálatot.

Aztán szépen lehunyta a szempilláit és elment. 

Az Univerzum, vagy Isten (ki miben hisz) visszaküldte, hogy dolga van még. 

Ahogy olvasom a sorait, sok betűje eltalál mondatról mondatra. S, hogy én ezeket nem akarom átélni, átérezni bizonyítja, hogy nem akarom ezt az állapotot. 

Azt írja egyik fejezetében, hogy sokáig tagadott, gyászolt, nem akarta, mert rettegett az egésztől. S egy ponton fel is adta.

Én sosem adom fel, itt nem egyezik a történetünk.

Viszont az érzések, amiket leírt, az, hogy mennyire szeretné visszakapni a régi életét, ott találtam egyezőséget.

Én is szeretném visszakapni a régi életemet... nem azt a régiRitát, hanem a gondtalan mindennapokat.

Mert mennyire könnyű bármit megoldani...még a csekkeket is könnyebb tudomásul venni, vagy eltolni egy héttel a pénzhiány miatt ha az ember egészséges.

Mennyire nem becsüljük meg, hogy nincs pusztító sejt a szervezetünkben, mennyire sajnálkozunk a kiömlött tejen.... 

...hát nem mindegy?

Kiömlött , feltakarítjuk és minden megy tovább..... 

Akkor is feltakarítom, mikor tudom, hogy bennem van egy olyan sejt, aminek a testemre fáj a foga....de akkor is megcsinálom ...mert az élet megy tovább...csak ... egy kicsit...mindig nehezebb. 

Az érzéseimet nem lehet erővel más útra téríteni...nem lehet erővel azt mondani, hogy "ne félj", meg hogy "nem lesz semmi baj" 

Ezt máshogy kell koordinálni... ezt szívvel-lélekkel kell .... mert az erő itt már félreállhat, ide akkor már érzések kellenek. 

...és különben is...miért ne féljek? Az félelem egy egészséges dolog egy bizonyos határig. 

A félelem adhat új lökést, új megoldásokat, új kutatási alapot. Kell néha félni, és át is kell tudni élni...és bizony zokogni, sírni kell és tombolni ha úgy tetszik....csak...tudni kell megállni és felállni...és nem hagyni azt, hogy végül lecsukódjanak a szempillák. 

Nem írok én bölcseleteket, hogy sose aggódjatok kis dolgok miatt, mert kell aggódni azért is. De csak mértékkel. Kis dolgokért kicsit, nagy dolgokért sem nagyon. 

Azért azt tudni kell, hogy az aggódás egy alattomos veszedelem, mert hozza a társait is...a félelmet és a reményvesztettséget. 

Kérdés rajtunk áll, hogy meddig látjuk őket vendégül...hogy mivel kínáljuk őket...teával, vagy harccal.

Szívvel-lélekkel..nem marasztalok ilyen vendégeket és én harccal kínálom őket, ezüst tálcán, torta papíron. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.