Botit elkísértem az oviba, megöleltem egy két anyukát, nagyot mosolyogtam Hajni óvónénire, és indultunk is a csütörtöki kontrollvérvételre, illetve a Zometa beadására. (Zometa , csontvisszaépítő, infúlzióba kapom, kemo után egy héttel)

Az autó elindult. 

Ment a rádió, Ati motyogott ezt-azt, de nekem a fejembe csak egy dallam volt....  :

"Most múlik pontosan, engedem, had menjen" ..... 

Érdekes, hogy mik nem keverednek az ember agyába...

Amik a könyvekben vannak, amiket mondani "kell" naponta sokszor.... mindig is távolinak éreztem...persze azért még mondom.....  de ez az én sorom lett, a magaménak érzem. 

Valahogy így lehetett régen is .... a versekből olvasták ki a szerelmes kisasszonyok a maguk szerelmi vallomását.

Mindenkit eltalál egy egy szöveg, egy egy dal részlet, egy hirtelen jött mondatfoszlány.... kérdés, hogy ki mit "vesz" ki belőle. 

Szerintem ezek útmutatók....az elakadáskor mindig jön egy jó mondat, egy jó dallam.... mindig jön valami, ami tova gurít minket az úton.

Azt kell tudomásul vennem, hogy el kell tudni fogadni ezeket a jeleket. Ezeket az apró kis táblákat, amik az út szélén várnak ránk....

S ezek a jelek nem véletlen ott és akkor bukkannak fel. Szükségünk van rájuk... mindig mindenkinek szüksége van útmutatásra...ha bevallja, ha nem. 

Előfordult már régen is, hogy jöttek a jelek...csupán nem vettem észre őket, nem jelentett semmit. 

Pedig ott lapítottak...ott sziszegtek a járda mentén..... aztán már kiabáltak és üvöltöttek nekem... én meg... fittyet hányva, mit sem törődve velük mentem a saját ösvényemen....

Nem..nem teszem fel a kérdést, hogy mit lett volna ha....??? Ez már nem számít.... hiszen ha belegondolok....az is egy jel volt, hogy nem vettem észre.... 

Nem akarok vak lenni többet, nem akarom nem észrevenni az útjelző táblákat...

Hallani akarom a dalt, az éneket, azt a bizonyos szöveget, ami nekem szól, ott és akkor...mert mindig van egy csepp gödör...mert mindig van egy kis domb...amihez néha nincs erő egyedül megugrani.... s akkor jön egy ilyen szöveg......

"Most múlik pontosan....engedem, had menjen..." 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.