Kiskora óta jelen van. Segített elaludni, segített vicces történeteket megérteni. Még házikót is festettünk neki a gyerekszoba falára.

Ő, Estinyuszi.

Egy kedves barát, akiben Boti teljesen megbízik, s elmond olyan dolgokat neki, amit még apának és anyának sem. 

Estinyuszi úgy született, mint minden árnyékbáb. Két ujjacskából, a mutató és középső ujjamból. Láttunk már ilyet gyerekkorunkban mi is....

Estinyuszi sok időt töltött mostanában távol (talán kemonyuszi anyánál átvette a helyét, s nem volt érkezése), de tegnap ismét bekopogtatott Botnál.

Botival nagy barátok és éppen ezért, ő mindig várja és ha érkezik, ő csak mesél és mesél.

Tegnap nagy ölelkezés közepette Boti ismét mesélni kezdett.... 

"Képzeld Estinyuszi, anya átrendezte a szobámat, sokkal nagyobb lett a játszólehetőség benne. S képzeld már a rumliszoba is szép szobává vált."

Aztán halkan odasúgta Estinyuszi "fülébe", hogy "ne nézz anyukámra, mert kopasz" ...s innen indultak a kérdések... kérdések, amiket én nem tudok feltenni, amikre ő nem tud nekem, mint anyunak válaszolni....

De a nyúl ereje bizony a barátságban és a bizalomban rejlik. (nem tudom, hogy ez felénk miért nincs meg, ennyire mélyen)

Estinyuszi kérdezte, hogy fél-e anyától, mit tud az állapotáról, és hogy különben is hogy éli ő ezt az egészet meg, át. Aggódik-e?

Jöttek a válaszok is kicsi Botitól.....

Rezzenéstelen arccal mondta a nyuszinak, hogy ő nem fél, mert anya sem fél, ő nem sír, mert anya sem, csak ritkán, de akkor ő odabújik és megvigasztalja, s hogy ő segít anyának mindenben, és különben is, anya megígérte, hogy farsang után már meggyógyul.

Estinyuszi hallgatta, néha bele-bele kérdezett, de hallgatta türelmesen, könnyeit visszafojtva, hiszen egy nyúl nem sírhat, még csak a hangja sem csukolhat el a meghatottságtól, hogy micsoda vagány kis kölök a barátja.

Aztán más témára is terelődött a sok sok beszélgetés, ilyen volt az óvoda és hogy miért érzi úgy, hogy nem szeret odajárni. 

Kibökte az igazságot..."Anyával, akkor nem tudom, hogy mi a helyzet, mikor én oviban vagyok" .... na ez volt az a pont, ahol elhatároztam, hogy Estinyuszinak gyakrabban kell jönnie, hogy többet kell beszélgetnie vele, és hogy meg kell nyugtatnia, hogy ő jól csinál mindent, és főleg akkor csinálja jól, hogy ha jár oviba és sokat tanul. Akkor csinál még jobbat, hogy ha belátja, hogy mindenkinek van saját dolga és azt "dologidőben" teszi száz százalékosan.

------

Azt kezdtem észrevenni, hogy Botinál kezd picit betelni a pohár...hogy finoman fogalmazzak, olyan dolgokat produkál az apjával szembe -leginkább- ami eddig nem volt jellemző rá.

Ezért gondoltam, hogy egy régi jó barát segíthet neki megérteni a mindennapok "problémáját", a mindennapok különös pillanatait, ami most a Sugár kis családot jellemzi.

Fontos, hogy tudjam, hogy ő mit gondol...és ha nekem nem mond el mindent, akkor úgy vélem, hogy szükségeltetik egy olyan lény, aki nekem is pont annyira a segítségemre van, mint neki.

Esti nyuszi, várunk vissza! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.