Az első érzés egyike között van amit megtapasztalunk...és ez az ösztön.

Ösztön...megérzés, tudat alatti, intuíció, hatodik érzék, mindegy minek hívjuk van...

Bármilyen életszituációban hangot ad magának minden egyes alkalommal.

Nyilván a kérdés rajtunk áll, hogy meghalljuk vagy nem... ??

Én, ösztönből teszek mindent..most már nem észből és erőből...az én megérzésemre hallgatva indulok el...

S minden lépésünk egy újabb és újabb ösztön... S bár gondolhatnánk, hogy szokványos mindennapok elhallgattatják velünk ezeket... azért biztos vagyok benne, hogy talán csak elhalkítani van erejük...

Nem csupán ilyen "állapotokkor" szükséges, hogy magunkra hallgassunk. Téveszme, hogy mások véleményére kell adnunk egy egy komolyabb döntés előtt. 

Mindig mi döntünk...legyen annak a végkifejlete bármilyen is.... a döntés is a miénk és a végeredmény elfogadás is a miénk.

Az állapotutam során sok mindennel megismerkedtem, sok mindenre kaptam választ...még olyanokra is, amit nem kerestem.

Sok mindent magamévá tettem, de akadt olyan is, amire úgy éreztem, úgy érzem a mai napig, hogy távol áll tőlem.

E pár hónap során akadt olyan tanítás is, amit RégiRita hárított volna egy csapással, de most olyan valaki mutatott rá erre az útra, akitől más nézőpontból láttam azt, ami ellen tiltakoztam addig.

Ilyen kérdés nálam, az Istennel való kapcsolatom...

Nem vagyok megkeresztelve, a szüleim nem hívők, mégis otthon volt egy több kötetes, színes gyerekbiblia, amit sokat forgattam gyerekkoromban.

Eleinte a képek, történetek tetszettek...de komolyabban nem érintett meg. 

Aztán évekkel később megismertem a munkám során egy katolikus papot, aki bár nagyon idős volt, mégsem látta annyira mereven az egyházi dolgokat, ahogy én gondoltam vagy láttam. 

Vele sokat beszélgettem ezekről ...és már már hajlandó voltam elmenni templomba is... mire szegénykém meghalt és magával vitte a lelkesedésemet is.

Az Egyház kérdéskör nálam bezárult egy időre. 

Mikor esküdtünk, a pap megkérdezte (református) , hogy miért szeretnék Egyházi esküvőt, ha nem vagyok megkeresztelve... s az én válaszom az volt, hogy "gyerekkorom óta erre vágytam"..neki ez elég is volt, ahhoz, hogy engedélyt adjon. 

Boti megszületésének nagyon örültünk, a barátnőm lett megkérve, és el is vállalta a tiszteletbeli keresztanyaságot. Hozzáteszem, hogy Boti azóta sincs megkeresztelve....tavaly nyarat céloztuk meg...de közbe jött az állapot...s így ez elmaradt.

Mindig mindennek oka van....

Mikor először mentem le a perbáli templomba egy katolikus misére (ami Liturgia volt) Ati kiakadt, mondván, hogy ez már neki is sok. "Ennyit nem változhattam, hogy templomba fogok járni" 

Mondtam, hogy valami még hiányzik és keresem az utamat...s itt újból részt vett az életemben az ösztön.

Úgy érzem, hogy jó embert, embereket "találtam" magamnak, hogy bevezessenek és megismertessék velem, ha lépésenként is ezt a világot. 

Nem éreztem soha, hogy ez erőszakos, vagy "nyomulós" út, amin kínosak a pillanatok.

Már az első alkalommal figyeltem, hogy mikor mi a teendőm. 

Vannak dolgok, amivel nem értek egyet, és vannak részek a miséből, amikor én befelé fordulok. Ez lehet azért is, mert sok mindent nem értek még...vagy azért is, mert azt hallom ki, amit úgy érzem, hogy nekem szántak...és nekem szól.

Végeredményben úgy gondolom, hogy az ima és a meditáció hasonló utakat jár be. Az út vége ugyanaz...megtalálni önmagunkat, nekem ez a konklúzió.

Sokan furcsállották a családból, innen-onnan, hogy templomba, misére járok...de ezen túltettem magam, mert megint én érzem, hogy mi a jó nekem.

A lépések tehát, amiket megteszek ösztönszerűek....magam alkotta képzetek, amibe belefér az Egyházi, a Világi, a Meditációs világ...s mind mind amire én úgy gondolom, hogy szükséges az utamon. 

Ez egy segítség,....segítség a mindennapokhoz, segítség ahhoz, hogy el tudjam fogadni a dolgokat. Ez egy újabb pici kő a MEGGYÓGYULOK és ÁTÉRTÉKELEK hátizsákban. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.