Festi az arcát.., fésüli a haját, szép aranyszínű ruhát ölt - így készült az estére. 

A festékes doboz volt az én titkos kincsem.

Ha nem volt otthon, akkor mindig felkutattam, kipingáltam az arcomat.

Akkor kék festék került a szemem köré és piros rúzs a számra.

Mindig illatfelhőben úszott. 

Ruhái nekem maguk voltak a királylány ruhák.

Akadt fekete, aranyszínű, nyári tarka-barka hosszú ruha. Gyakorta próbáltam fel a ruháit és bukdácsoltam magassarkú cipőiben, papucsaiban, csizmájában. 

Emlékszem, hogy a mellkasára hajtottam sokszor a fejemet és emlékszem, hogy a nyaka és a  szíve között egy kék ér csík húzódik....szerettem ott pihenni...éreztem, ahogy dobban a szíve.

Szerettem sétálni vele. Sokszor mondta, hogy szeretné, hogy ha egyforma ruhákban járnánk.

Én ezt sosem szerettem volna. Mindig az ő ruháira vágytam...nem is értettem miért vágyna az én ruháimra, vagy hogy egyformában járjunk. 

Kislányként sokszor láttam könnyeket a szemében....talán ő sem tudta, hogy mi az oka ennek. 

A régi nyaralások, a régi fagyizások, kirándulások... szánkózások élménye a mai napig megmaradtak bennem. 

Emlékszem Tihanyra.... másodikos voltam. Taxis üdülőben nyaraltunk...jó emlékeket idéz, ha visszagondolok. 

A dollárboltban vásárolt első Barbie babám, és a bátyám első kvarcjátéka...és mikor nekiment a lámpaoszlopnak, mert annyira játszott, hogy észre sem vette....

Emlékszem a vendéglők nyári illatára, a levendulásra, a meleg napsütésre és a gondtalan, felhőtlen együttlétre. 

Mikor Velencébe voltunk hármasban, vagy mikor Prágába próbáltunk eljutni...sikertelenül. 

Emlékeimben elevenen élnek az Erdélyi kiruccanások, az ott töltött csendes és félelmetes napok...mikor kólát kértem az étteremben.... és a pincérek furcsán néztek rám. 

Arra is emlékszem, mikor karácsonykor együtt díszítettük fel a karácsonyfát. A régi jól bevált - talán máig megmaradó- karácsonyfa díszekre. Mikor színes papírból készítettem karácsonyfadíszt ...az is helyet kapott a régi , megkopott díszek között.

Emlékszem a karácsonyi vacsorák hangulataira...(jó is rossz is) Ő a legtöbb alkalommal csinosan felöltözött, megadta a módját annak, hogy együtt ünnepel a család.

Aztán évek alatt el-elmaradoztak a csinos ruhák...a festékek is kifogytak és nem kerültek újak a helyükre...a szempillafestékek is kiszáradtak...a parfüm is elfogyott.

Ma már ritkán ölt csinos ruhát. Az évek nyomai ott vannak a bőrén, az arcán.... mosoly helyett még mindig több a bánat, a sodrok az árral kifejezés. 

Bent volt velem, mikor Boti megszületett. Ezt SOHA nem fogom elfelejteni neki. Fogta végig a kezemet...egyiket ő, másikat Ati.

De ott volt.... végig...mellettem.... 

Törölgette a homlokomat, itatott, legyezett...biztatott.... elfáradt....majd velem együtt sírt, mikor Boti végre hajlandó volt kikukucskálni a nagyvilágra. 

S akkor is velem együtt volt, mikor megtudtuk, hogy az állapotom milyen jellegű. 

Előttem nem sírt...erősnek próbált látszani, de mára aki látja, megjegyzi, hogy igen komolyan belefogyott ő is az elmúlt hónapokba. 

Aggódik. Természetes. 

....de mára megérti a döntéseimet, megérti, hogy mit miért, milyen okkal teszek. Elfogadja. 

Velem van...mellettem áll, támogat.

Kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen, nem volt mindig őszinte, nem volt mindig tiszta..... de mára ez is megváltozott, mint oly sok minden más is.....

Ő az ÉDESANYÁM....és én nagyon szeretem őt. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.