2013.04.20. 22:39
Hatalmam van, magam felett
Néha, hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok..nem görcsölök, nem AKAROK...csak hagyom..hogy menjen az Univerzum és vigyen magával, arra, amerre ő akar.
Néha, jó nem tudatosan cselekedni, hanem átengedni magamat a lebegésnek, a nem gondolkodásnak...persze ez nem azt jelenti, hogy az ezzel járó felelősséget elhárítom, csupán biztosítok magamnak egy kis szabadságot.
Megszokni valamit ...már nem akarom... megszokni a köhögést, megszokni, hogy "beteg" vagyok, megszokni, hogy nem vagyok terhelhető...NEM AKAROM megszokni...nem is tudom. Ha megszokom, akkor tudatosan szokom meg, és akkor tudatosan sodródom...
Sodródni, vagy néha elengedni magam nem ugyanaz. A sodródás nem megértés...az egy társadalmi elvárás... sodródni, nem gondolkodni, nem érezni, nem tudatosan lépni.... viszont ,ha elengedem magam...akkor is tudom, hogy hol van a határ. Ez nem egy merev illendőség, csupán egy lazítás
Felfogni szituációkat, rajtam múlik, hogy hogyan megy.... eshetek kétségbe is (minek?) de örülhetek is az új és új történéseknek.
Tudom biztosan, hogy az univerzum, sors...Isten egy lehetőséget adott a kezembe... egy lehetőséget, hogy változtassak.
Elindult...de vannak még lezárt dobozok. Persze, hogy mélyre kell ásni, persze, hogy vájkálnom kell a múltban, magamban, persze, hogy kutatnom kell.
De lehet ezt fáradtan? Lehet, ezt elcsigázva? Vagy néha a pillanatnak engedni pihenni... lecsukni a szemem és kiüríteni az agyam, hogy most nem kutatok, most nem mélyedek..hanem pihenek ,alszom és lenyugszom.
Állítólag mindennap "kell" haladni... de mi van akkor, hogy ha a lelkem megcsömörlik? Mi van, hogy ha a pillanatok elszaladnak és nem tudok regenerálódni? Legyen lelkiismeret furdalásom? Az megint önostorozás. Úgyhogy nincs. Nincs mit felcibálnom magam ellen, mert azzal tökéletesen ártok magamnak.
Nincs megírva a sorsunk előre... én abban hiszek, hogy én irányítom ezt... én minden percben, minden döntéssel, lépéssel...éppen ezért annyira nehéz néha.
..hiszen ha meg lenne írva...akkor nyugodtan hátradőlhetnék...hogy nincs választásom.... pedig van!!! Naná, hogy van...mindig van!!!
Minden nap választok!!! Minden nap.
Persze...hagyhatnám, hogy megszokjam a fájdalmat....persze hagyhatnám, hogy a megérzéseim süket fülekre találjanak.... mert ez is egy választás lenne... az enyém.. és az ezzel járó következményt is nekem kéne viselni.... de nem ezt választottam. Hanem a tettet, a cselekvést, a tanulást.
Megengedni magamnak az úton járó nehézségeket ...az én dolgom..megengedni magamnak a pihenést, a töltődést, az én dolgom...megengedni a nevetést, a sírást, az én dolgom..
Élni...mindennap ...ez az én dolgom... és ezt is teszem. Élni mindennap 100%-ban az én száz százalékom. Lehet, hogy másnak ez csak 30 de lehet, hogy másnak ez 120... nekem SZÁZ.
Senkit nem lehet irányítani, megfélemlíteni... nem, hogy nem illik, hanem tilos...bármi is legyen az ok...
Istent játszani a másik ember kontójára.... hát nem tudom....
...mert SENKI ezen a világon nem éli meg azt, amit én.... még az sem, aki ugyanebben a cipőben jár....mert nem azt, nem AZT éli meg, mint én.
Nem félek...nincs mitől. A gondolatnak teremtő ereje van... a szeretetnek változtató ereje, és az akaratnak komoly húzó ereje van...ezt vallom, ezt hiszem, ezt élem át.
Változtatni nekem van hatalmam a magam életén...és pontosan ezt teszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wattacukor 2013.07.16. 00:12:22
thehope 2013.07.16. 07:42:08
:-) Minden jót Neked!!! de megríkatni nem ér :-)
Utolsó kommentek