Ma reggel úgy ébredtem, hogy valami nem stimmel...valami van a mellkasomban, a gyomromban. Nem fájt...csak úgy..csak úgy valami nem volt jó.

Persze a szokásos éjjeli kevés alvásom ma is jellemző volt, sokat voltam fent éjjel, de ez inkább a hasmenésnek tudható be. Aztán reggel alig tudtam betuszkolni magamba egy kis májkrémes kenyeret...de valahogy csak legyűrtem, mert a mérleg már komolyan ijesztő számokat mutat.

Hiába eszek a hasmenés mindent átír.

Délelőtt aztán kicsit visszabújtam...fázott kezem lábam... Boti is hozzám bújt ő is fázott, úgyhogy kissé megkönnyebbültem, hogy nem velem van a gond.

11:30 körül járt, mikor elkezdtem öltözni, hogy lemegyek a misére. Ati levitt, mondta, hogy majd jön értem, csörögjek.

Bementem, leültem, és imádkozni kezdtem magamért. Azon kaptam magam, hogy talán a hely szelleme miatt is, de óhatatlanul folynak le a könnyek az arcomon.

Jött a "padtársam" egy idős néni, aki mondta, hogy minden egyes alkalommal imádkozik értem (is)...megköszöntem néhány szót váltottunk, aztán ő is elmélyült a gondolataiban.

Elkezdődött a mise és én már éreztem, hogy valami itt nem lesz befutó...hol fáztam, hol a parókám alól folyt az izzadság, de ezek percenként váltották egymást. Mikor felálltunk én már éreztem, hogy papírból vannak a lábaim, alig vártam, hogy leülhessek. Persze elkezdett a mellkasom is fájni... miért is ne.....

A "padtársam" kérlelt, hogy menjek haza, mert elég sápadt vagyok.... pár perc agyfutattás után rájöttem, hogy igaza van....mert konkrétan már azt sem hallottam, amit Gábor atya mondott és ténylegesen a föld és az ég összeért a szemem előtt. Megpusziltam a nénit és gondoltam, hogy szépen finoman kiosonok......ez bizony óriási tévedésnek bizonyult, mert ahogy felálltam a vérnyomásom azzal a lendülettel zuhant le és én kóvályogtam, mint az őszi légy...

Kikísértek, kaptam vizet, közben többen felajánlották, hogy hazavisznek, de akkor már Ati meg lett csörgetve.

Rémes érzés azt érezni hogy megyek ki a templomból ...megyek...kóválygok és nem látok arcokat, csak elmosódást.

Sok sok szeretni való és segíteni akaró ember gondoskodása nagyon jól esett.

Nem tudom, hogy ez most fizikai tünet és/vagy lelki...itthon aztán pihenés után rendbe raktam magamat már amennyire tudtam.

Most sem tökéletes a létem, de sokat segített, hogy Gábor atya meglátogatott délután és meghallgatott.

Itt volt...letörölte a könnyeimet.... meghallgatott és erőt adott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.