A mai délután ismét feszegettünk ezt azt az élet dolgairól... Szó került a gyereknevelés kontra pofonok témáról. Szögezzük le, hogy nem hiszek a verésben. Nem hiszem azt, hogy mert előbb születtünk mint gyerekeink, jogunk van fizikailag vagy lelkileg fájdalmat okozni…

Hogy ha két életem volna......  De hát pont ez van...két életem... két lényeg, két énem.  Van egy lány, egy testvér, egy feleség, egy édesanya, egy közösségi tag, egy kolléga, egy barát.... Az egyik énem ...nem foglalkozik azzal, hogy mi van "belül" ...ez az énem…

Kiskora óta jelen van. Segített elaludni, segített vicces történeteket megérteni. Még házikót is festettünk neki a gyerekszoba falára. Ő, Estinyuszi. Egy kedves barát, akiben Boti teljesen megbízik, s elmond olyan dolgokat neki, amit még apának és anyának sem.  Estinyuszi…

.... Persze, hogy voltak képlékeny gondolataim arról, hogy "kívülállóként" ki hogy reagálja le ezt az állapotot. Vajon mit érez az az édesanya, aki a világra hozott engem, vajon mit érez apám, aki a hajamat fonta mikor kicsi lány voltam, vajon mit érez a bátyám, aki oly sokszor…

Vajon mindenki tisztában van a saját korlátaival? Munka, család, karrier, egészség, magánélet? Mindenki tudja, hogy hol lakozik a saját határa? Amikor még a test és ész és minden egyéb engedelmeskedik. Amikor még nem rosszalló szempárokat kap, amikor nem negatív…

Tegnap este vizsgáztam. Azt kell mondjam, hogy nagyjából és egészében, hogy van még mit gyakorolnom az ész irányította testi tünetekre. Nem tudtam a pánikrohamon egyedül túl lépni, csak orvosi segítséggel. Először a "szokásos" köhögésem volt, ami oly erős lett, hogy…